Szellemíró

 

Polanski valószínűleg nem kedveli az Egyesült Államokat, így a film minden egyes kockájából süt Amerika gyűlölete.  A film története az összeesküvés elmélet pártiaknak kedvez, bár manapság már kissé evidensnek tűnik, hogy a nemzetközi politika szálai összefonódnak, és ohhhh mily meglepő az amerikai titkosszolgálat nem csak az USA-ban tevékenykedik. A miatt sem fog senki kitérni a hitéből, hogy a brit politika erősen kötődik az Egyesült Államokhoz. Szó mi szó, a film története nem egy nagy was ist das.

Egy közepes angol író megkapja élete legjobban fizető állását. Be kell fejeznie a brit ex-miniszterelnök életrajzát. Az egyetlen bibi, hogy aki elkezdett a könyvön dolgozni, gyanús körülmények között elhalálozott. De az összeg, 250 ezer dollár, és egy kis kalandszellem hamar meggyőzi hősünket, hogy elrepüljön a szinte lakatlan szigetre, ahol az ex-miniszterelnök bujkál, mivel ellenfelei Hágában akarják hurcolni, öt terrorizmussal vádolt férfi megkínzásáért.

Ha a forgatókönyv története nem is egy mestermunka, a kivitelezés már annál inkább. Az elhagyatott esős sziget, a titokzatos gyilkosságok, a garázsban porosodó dzsipek, melyekben még bele van táplálva a mára már halott elődünk GPS-e, arra késztet minket, hogy szemgolyónkat egy pillanatra sem vegyük le a vetítővászonról. A film majdnem teljesen egészében az elnöki, tengerparti villában játszódik, aminek barnás-szürke árnyalatai jól illenek a baljós hangulathoz. Pierce Brosman tökéletes az öregedő playboy szerepben, és mint egy sikeres politikushoz illik, tényleg mindent elhiszünk neki. Ám szerencsére jóval jobbképűbb, és a füle is jobban áll, mint Tony Blairnek. A feleségét alakító Olivia Williams is igen meggyőző a baloldali értelmiségi szerepében. És különösen szívet melengető, hogy végre van egy színésznő, aki nem akar tíz évvel fiatalabbnak látszani, mint amennyi. Ewan McGregoron meg nem fog az idő, de hát ezt tudtuk.

 

Fekete Felícia