Szeva, mizu?


Szeva, szia, szevasz! - (és már messziről integet a csóka, olyan magam korabeli, vigyorog, mint az a bizonyos leányzó, aki tudja, hogy nemsokára beható nemi élvezetben lesz része. Vajon ki lehet?)
Szervusz - (kicsit bizonytalanul, de hát, csak nem leszek udvariatlan, ha már így örül nekem!)
De jó, hogy látlak! - (közben úgy pumpálja megragadott kezemet, mint a soroksári önkéntes tűzoltók a spricnijüket 1922-ben) - ezer éve nem találkoztunk!
Hát, ja - (mi az, hogy ezer éve? Ahogy én emlékszem, még sose, de hát, az én memóriám...)
Ott laksz még?
Ott. - (csak tudnám, hol? Mert én ott lakom, de ő szerinte hol?)
Az asszony?
Köszönöm, megvan... - (de melyik? Mert hát, ugye, volt vagy három. Mégis, kire emlékezhet? Mert nagyon nem mindegy!)
És a gyerekek?
Azok is... - (te jó ég, ez mit tudhat rólam?! Mert hát, ugye, van az elsőtől egy, a második hozott egyet, de hál' istennek, vitte is, a harmadik, na, az el volt kötve, nade ott volt a Pircsi, aki, ugyebár, állítólag, khm... na, inkább hagyjuk!)
Azután, a cerka, tudod, a cerka, rajzol-e még?
Hát... - (szerény mosoly, mert fingom sincs, mire céloz, elvégre dizájner volnék, a ceruza ugyan már nem menő, de skiccet néha még azzal készítek.)
Na, öreg cimbora, csak ne szerénykedj, tudom, amit tudok! - (és oldalba vág, úgy, hogy majd' leszakad a lengőm, így csak egy halovány vigyorra futja)
Hehehe - (szakad ki belőlem, némi büszkének szánt mosoly kíséretében. Mert közben leesik, hogy mire is célzott a jóember. Ami azt illeti, a cerka az utóbbi időben igencsak haloványan fog!)
Hanem, tudod, kivel akadtam össze a múltkor?
??? - (azt se tudom, te ki vagy, de csak mondjad, hátha lesz egy közös pontunk!)
Hát, a Stucnival!
A Stucnival? - (te jó ég, az meg ki lehet? Olyan alacsony, köpcös a név után a képzete, de nekem olyan tényleg, soha...)
Azzal hát!
És? - (tényleg kíváncsi vagyok, mi lehet a Stucnival!)
Na, öregem, az aztán megcsinálta a szerencséjét! Kifogott magának egy csajt, szőke, bombázó, milliomos családi háttér, a csajszi meg bekapta a legyet, fülig szerelmes a Stucniba, vett neki egy Lamborghinit, ráíratta az akarattyai nyaralót, na, mit szólsz?
Na ja. Ez a Stucni mindig is tudott élni... - (csak tudnám, ki lehet? Mert egy jó ötlet igazán jól jönne...)
Hát, öregem, ne haragudj, hogy feltartottalak, de most már rohannom kell! Tudod, hogy van ez!
Én ne tudnám? - (és együttérzően megveregetem a vállát.)
Örülök, hogy találkoztunk, na, szeva, majd hívjál fel, beülünk valahová, hiszen olyan jó dolog a régi cimborákkal dumcsizni egy kicsit!
Jó, majd hívlak! - (bágyadtan integetek utána, ahogy beolvad a délutáni körúti hömpölybe)
Csak tudnám, ki volt ez? Mert tényleg, olyan jó eldumcsizni egy kicsit a régi haverokkal...

 

 

 

Kép forrása