Szóvesztő - Éljen a szerelmesek napja!

 

 

Megvetem ágyadat

ha belefekszel még az éjjel.

Gyere vissza még ma,

nem lesz gondod a sötétséggel

Hevülj fel testedben;

Közöny rágja idegen szívem

Telepedj le mellém

Vigasztalj, már nem bírok hittel.

 

Szerető;

Kéneső!

Melódia mar.

Aggódni akar,

aki engem félt

És mindig remélt

kis, gyengédséget.

 

Példaérték.

Szirmok peregnek kertemben

Levelek hullnak

S szerelmek.

Megtörtem.

Szavak vesznek.

Hova;

Ajkamra dermedtek.

Vége minden művész hangnak

Bennem csendtündérek hallgatnak.

Kínzom a vidéket.

E lapos harsány erények

Veszni térnek.

Szenvednek tollak, írói kellékek

Neked támadnak, de visszahőkölnek.

 

Veszteség ez,

Nem érdek.

Elmúlást okoz

Mi egyben, éltet.

Ha kötelet rág a gondos tudat,

Erő támolyog itt bent

De elbukhat.

 

Mi marad hát neked?

 

Lánckarika reccsen,

Acélosan rebben

Mi itt bent, egyszer már odaveszett.