Talpas viszontagságai

 

A közelben talált egy elhagyott, ajtó nélküli épületet, a vasúti sínek közelében. A feltöredezett betonburkolaton több rétegben kartonpapírok voltak leterítve, s az egyik sarokban ruhanemű, a másikban egy szájánál bekötözött nejlon szatyor hevert. Megérezte a benne lévő felvágott és a friss kenyér illatát.

Nem is gondolta, hogy egy hajléktalan tanyájára tévedt, aki napközben már megszerezte a vacsorára való élelmet, de még útra kelt, hogy legalább egy üveg borra valót kéregessen könyörületes embertársaitól. Talpas megörült az elé pottyant zsákmánynak, s könnyedén széttépte a zacskót, és tartalmát mind egy szálig megette. Utána elégedetten elnyújtózott a földön talált göncökön.

-         Majdnem olyan puha, mint az otthoni plédem - gondolta, és hosszú idő óta most érezte először jól magát.

El is szenderedett, mert már begyógyult a megrepedt bordája. Álmában otthon volt, és Pannival játszott. Még hortyogott is, mert már régen fordult elő, hogy teli hassal sikerült elaludnia.  

Késő este neszekre, csoszogásra ébredt. Megérkezett a lepusztult épület lakója, egy középkorú, szakállas ember. Hangosan átkozódott, haragudott mindenkire, de főleg a saját édesanyjára, aki erre a világra hozta.  Már az ajtónál megérezte a hetek óta vándorló kutya csapzott, kellemetlen szagát.

-         Mi ez a büdös? - kérdezte hangosan.

 Egyébként is dühös volt, mert egy sörre valónál nem tudott több pénzt összekunyerálni, ugyanis a biztonsági őrök többször elzavarták az áruház parkolójából. Mikor elemlámpája fényénél meglátta a hívatlan társbérlőt, és az eltűnt vacsora darabokra tépett göngyölegét, szinte vadállattá vált, de még olaj volt a tűzre, hogy a kutya az ő ruhaneműin feküdt.

Talpas igyekezett feltápászkodni. Az alkohol hiányától szenvedő hajléktalan minden indulatát rajta próbálta levezetni. Rugdosni kezdte az álmából ébredt jószágot, s az vonítva menekült, bár egy pillanatra megfordult a fejében, hogy szembeszáll támadójával.

Az ember még egy jókora követ is dobott utána, de szerencsére a célt a sötétben elhibázta.

Így is elég volt Talpasnak, amit kapott. A lábán, oldalán, sőt a fején is érték rúgások.

Soha nem gondoltam, hogy ilyen is tud lenni az ember. Félni kell tőle, mert kegyetlen - ilyen, és hasonló gondolatok fordultak meg a fejében, mikor egy bokorba bújva fájó sebeit vinnyogva nyalogatta.