Hirtling István: a pólyában nem ordítottam a színpad után




A Jászai Mari-díjas és érdemes színművész lesz az M5 csatorna Ez itt a kérdés portré című műsorának következő vendége. A színpadon és a magyar filmekben egyaránt népszerű színész Sipos Szilvia műsorvezetőnek eddig sosem hallott történeteket mesélt a gyerekkoráról és a pályafutásáról.

A világhírű cseh filmrendező, Jiří Menzel a fanyar angol humor magyar megtestesítőjeként beszélt róla, hazai pályatársai nagy teherbírású színészkollégaként és magánemberként is kedvelték. Az M5 kulturális csatorna Ez itt a kérdés portré című műsorában május 16-án, vasárnap este ezúttal Hirtling Istvánt látja vendégül a műsorvezető, Sipos Szilvia. A számtalan szakmai elismeréssel kitüntetett színművész életútinterjúban mesélt a gyerekkoráról, a családi hátteréről és kitért arra is, milyen kacifántos út vezette el őt a színészi hivatáshoz.

"Kisiparos családban nőttem fel Csepelen, tisztes szegénységben. Én voltam a családban a legfiatalabb, az utolsó, három nővéremmel és egy bátyámmal igen kicsi lakásban szűkölködtünk. Nem lehet azt mondani, hogy már a pólyában ordítottam a színpad után. Finommechanikai műszerésznek tanultam, szakmunkás vizsgát is tettem. Közben a tanulmányaimmal párhuzamosan társulati tag lettem a Budapesti Gyermekszínház színészképző stúdiójában. Kihagytam egy évet, mert nem vettek fel a színművészetire. Józanul, kiegyensúlyozottan fogtam fel a döccenőt, miközben a visszautasítás egy "kis halál" volt. Rendezőasszisztensként helyezkedtem el, a következő évben újra megpróbáltam és sikerült a felvételi" - nosztalgiázott Hirtling István, aki szerint jó csillagzat állhatott az égen, mikor a főiskolai osztályba bekerült, mert remek mesterektől tanulhatott és fantasztikus kollégák mellett bontakoztathatta ki a saját képességeit.

Hirtling István már főiskolásként is több színházban játszott Budapesten, így a Játékszínben, a Radnóti Színházban, a Vidám Színpadon, az Arizona Színházban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Merlin Színházban és a Pince Színházban. 1982-től 1990-ig a Nemzeti Színházban láthatta a közönség, 1990-től egy évig a Madách Színház tagja volt, majd szabadúszóként folytatta a pályáját. 2019 óta a Vígszínház társulatát erősíti.

"Az állomásváltásoknál mindig az motivált, hogy azok a rendezők, akik rám bíztak egy-egy szerepet, nem elégedtek meg a korábbi sikereimmel és a színészi eszköztárammal, hanem mindig tovább akarták fejleszteni. Az állandó kihívások sarkalltak arra, hogy frissen tartsam önmagamat és nyitott legyek a változás felé. A megszokott megoldásoktól ellustul az ember. A színészi pálya egyáltalán nem arról szól, hogy komfortos legyen" - fogalmazott a Jászai Mari-díjas művész, aki további érdekességeket is mesél pályájáról a Ez itt a kérdés portré vasárnapi adásában.

Ez itt a kérdés portré - vasárnaponként 19 órától az M5 műsorán!

Legolvasottabb cikkek

Bársony szív