A balek

Nem csak a nők lehetnek szélhámosok áldozatai - erről szól a történet.


Jenő azok közé az emberek közé tartozik, akik számára a rendszerváltás nem létbizonytalanságot, hanem jómódot, gazdagságot hozott. A kereskedelmi céget, melynél vezetői állást töltött be, kárpótlási jegyekből, s némi hitelből felvásárolta. Néhány év alatt visszafizette a bankkölcsönt, s egyre több pénz került számlájára, mert a cége által forgalmazott árucikkek mind a háztartásokban, mind a vállalkozások területén mindennap használatosak.

Ő mégsem volt boldog, mert felesége okkal, ok nélkül szekálta. A házasság válással végződött, mikor a három gyermek már a felnőtt kor küszöbére érkezett. A feleség és a gyermekek is részesedni kívántak a vállalkozás jövedelméből, s alaposan megcsapolták Jenő bankszámláját. Az asszonynak Mercedes gépkocsi kellett, az egyik lánynak lakás, a másiknak sportkocsi - amit rövid idő alatt összetört -, csak a legkisebb, a fiú nem támasztott különösebb igényeket. Neki csupán egyetemi tanulmányait kellett finanszírozni, mivel „fizetős" szakra vették fel.

Alapjaiban nem rengette meg mindez Jenő anyagi helyzetét. Budán, kellemes környezetű lakóparkban sikerült vásárolnia egy házat. Saját Mercedes kocsija mellé vett egy terepjárót is, hogy hétköznapokon ezzel járjon munkába, mivel új otthona nehezen megközelíthető helyen volt.

Nem sokáig bírta a magányt, kisebbik lányát rávette, költözzön hozzá. A lány nem kérette magát. Vonzotta a szép környezet, és a jómód. Jenő boldog volt, hogy végre nincs egyedül, de öröme nem tartott sokáig. Napokon belül rájött, hogy gyermeke kábítószer-fogyasztó lett. Sokszor találta szinte önkívületi állapotban. Távollétében gyakran megjelentek a lány barátai is - kigyúrt, tetoválásokkal teli fiatalemberek. Ilyenkor Anikó pizzát rendelt, s a fiúk jól látták, honnan veszi elő a pénzt. A bordó bőrdoboz egész kis vagyont rejtett, s a barátok nem tudtak ellenállni a csábításnak, hol egyik, hol másik emelt ki egy-két bankjegyet belőle, mikor a lány a konyhában tartózkodott.

Jenőnek egy idő után feltűnt, hogy alig van otthon készpénz, és kérdőre vonta lányát.

- Ancsi, hová lett az a rengeteg pénz a dobozból?

- Pizzát hozattam többször is, naponta taxival járok, cipőket rendeltem Londonból, a fodrászt is abból fizetem hetente kétszer.

- Akkor is nagyon sok fogyott - háborgott Jenő.

Lánya durcásan elviharzott, és aznap nem tért haza. Másnap reggel megjelent egyik barátja gépkocsijával. Látszott rajta, hogy be van lőve. Kapkodva összepakolta minden holmiját, és úgy, ahogy sikerült, a csomagtartóba gyűrte. Utoljára maradtak az Angliából rendelt cipők, melyek még az eredeti csomagolásban voltak. Sehogy sem fértek be a többi holmi mellé.

- Vedd ki a dobozból - osztotta neki az észt barátja.

- Látod, ez eszembe sem jutott volna - mondta a szőke lány széles mosollyal, és a hat darab kartondobozt az út szélén, a kapu előtt hagyta.

Apja - munkából hazatérve - rögtön tudta a jelekből, hogy megint magára maradt.

Felhívta nagyobbik lányát - akinek már önálló otthona volt -, hogy kipanaszkodja magát. A lány türelmesen végighallgatta, majd rátért saját dolgaira.

- Nem is mondtam még neked, hogy néhány hete van egy élettársam.

- Ennek örülök - reagált az apa. - Menjünk el vasárnap hármasban ebédelni. Szeretném megismerni.

- A szokott helyen találkozzunk? - kérdezte Edit.

- Igen, fél egyre én is ott leszek.

A fiatalember simulékony, közvetlen modora azonnal megnyerte Jenő tetszését. Őszinte együttérzéssel hallgatta, hogy milyen gondjai vannak. Hárommillió forintot kell kifizetnie két héten belül az adóhatóságnak, de nincs miből.

- Családon belül sok minden megoldható - nyugtatta Jenő. - Kölcsön adom neked ezt az összeget, s majd amikor tudod, visszatéríted.

A következő héten Edit jelentkezett a pénzért, amit továbbított élettársának, akiről nagyon keveset tudott.

Néhány nap múlva a férfi közölte, hogy külföldre kell utaznia. Edit soha többé nem látta, s kiderült az is, hogy nem a valódi nevén mutatkozott be neki, s tartozása sem volt az adóhivatalnál.

 

A naív, hiszékeny, jószívű Jenőnek megint csalódnia kellett, de optimista természete azt diktálta, hogy ne adja fel. Nagyon rosszul érezte magát egyedül, és érzékelte az idő múlását, a hatvanadik születésnapjának vészes közeledtét. Elhatározta, hogy mindenáron keres egy társat, akit - ha kölcsönösen megértik egymást - feleségül vesz. Az internetes társkereső oldalakon próbálkozott. Jelentkezőben nem volt hiány. Az elsőként kiválasztott, korban hozzá illő nő csendes, zárkózott volt, ezért egy héten belül megvált tőle. A második, az ötvenes éveiben járó, kissé molett barna asszony vonásai nehéz sorsról árulkodtak. Talán egy agresszív, alkoholista férj, vagy az anyagiak hiánya miatt mélyültek el arcán idő előtt a ráncok. Túlsúlyát kiemelte a korához nem illő szűk ruházat. Úgy érezte, elérte élete célját, mikor beköltözött a gazdag ember házába. Azonnal kezelésbe vette a kertet, virágokat ültetett, öntözött, és finom, házias ételeket főzött. Jenő mégis, két héten belül elküldte, mikor a korábbi hirdetésre jelentkezett álmai nője.

A hölgy szőke volt, elől rövidebb, hátul hátközépig érő hajjal. Frizurája megtévesztésig kisebbik lányát idézte, akiről távozása óta nem tudott semmit. Kortalannak tűnt, vékony alkata, és a sok smink miatt. Messziről érkezett, állítólag az ország egy távoli pontjáról, hófehér sportkocsival.

Jenő végre igazi férfinak érezte magát. Lám, mackós termete ellenére, egy ilyen fiatal, bomba nő kereste meg, fényképe alapján. A következő napokban, hetekben sugárzott a boldogságtól. Nem zavarta, hogy szíve hölgye már első alkalommal odaégette a húst. A vasalást sem bízta rá többé, mikor kedvenc inge gallérját tönkretette. Kirándulni, kerékpározni jártak, meg esténként szórakozóhelyekre, mert ahhoz mindig volt kedve Elvirának.

Már két hónapja éltek együtt, mikor Jenőnek el kellett utaznia. Még év elején befizetett egy indiai útra. Az utolsó percig kivárt, hátha valaki lemondja az utazást, s elviheti magával új társát, de nem lépett vissza senki.

- Nem baj - nyugtatta Elvira. - Kárpótlásul készpénzben ideadod az út árát.

- Rendben - ment bele Jenő.

- Mennyi is az?

- Ötszázezer pontosan.

- Jó. Két hét nem nagy idő, gyorsan elszalad. Itt maradok, vigyázok a házra, míg megjössz. Érezd jól magad! Majd küldj képeket, ha megérkeztél.

Így is lett. Fájó szívvel bár, de Jenő felült a repülőgépre, s első dolga volt, mikor Delhiben leszállt, hogy fotókat készítsen, és továbbítsa szíve választottjának.

A nő, amint meggyőződött róla, hogy Jenő a világ másik végén van, felhívta szerelmét. A negyvenes, jóképű, vékony, sudár termetű, fekete hajú férfi nagy bőröndjével még aznap este megérkezett Jenő lakásába.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#7. 2014. szeptember 10. 20:52
Drága Marám!

Örülök, hogy tetszett.
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. szeptember 10. 09:31
Mara
#6. 2014. szeptember 10. 09:31
Drága Kató!

Nagyszerűen megírtad ezt a történetet is.

Szeretettel üdvözöllek és ölellek: Mara
Juhász Kató
#5. 2014. szeptember 9. 15:47
Köszönöm, kedves Gyöngyi, ez valóban az életből vett történet.
előzmény: Mester Györgyi hozzászólása, 2014. szeptember 9. 13:31
Juhász Kató
#4. 2014. szeptember 9. 15:46
Érdekes, hogy a rengeteg veszteség ellenére, Jenő
nem szegényedik el. Vannak, akik keményen dolgoznak a pénzért, mégis egyik hónapról a másikra élnek, neki pedig mindig visszajön, amit elveszít.
Talán azért, mert nagyon optimista.
Mester Györgyi
#3. 2014. szeptember 9. 13:31
Kedves Juhász Kató!!

Életszagú írásodhoz gratulálok!

Györgyi
Answer
#2. 2014. szeptember 9. 09:37
A z írásban szereplő Jenő sorsát tekintve valóban balek.
Nem jár nyitott szemmel, ez okozza a gondjait.
Jó írás, gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek