A kastély

A kastélyban még most is látható egy titkos ajtó helye.

 

Festői szépségű környezetben, sziklaszirten áll az egykori grófi vadászkastély, óriásra nőtt fenyőkkel körülvéve. Alatta a közeli kristálytiszta vizű patak vizéből felduzzasztott mesterséges tó vize csillog. Az 1880-as években - mikor ez a csodálatosan szép építmény létrejött - még annyi vad volt a környéken, hogy a grófnak és fiának rossz időben ki sem kellett menni a házból, a toronyszobából vadásztak. Innen lenyűgöző kilátás nyílt a patak völgyére és a kéklő hegyekre. A kastély nem túl nagy, de eredeti tulajdonosának különös ötletei megvalósultak benne az építés során.

A gróf rendszeresen fogadott vendégeket, s mivel nagyon kíváncsi volt ezek róla alkotott őszinte véleményére, egy titkos ajtót építtetett be a társalgóba, melyen át az alsó szinten lévő vendégszobában elhelyezett óriás, zárt szekrénybe lehetett bejutni. Ennek nyomai mai napig láthatók.

Mikor vendégei - általában házaspárok - visszavonultak, ő nesztelenül közelükbe férkőzött, és kihallgatta beszélgetésüket. Különös szórakozás volt egybevetni mindazt, amit a vendégek a szemébe mondtak, s amit a háta mögött.

Volt, hogy megkérdezte az úrhölgytől, ízlett-e neki a vacsora, s az úgy nyilatkozott, hogy kiváló volt, soha nem evett még ilyen finom vaddisznó pörköltöt.

Férjének azonban már így kommentálta:

- Hugó, drágám, olyan kemény volt a hús, mint a cipőtalp, a fűszerezés is csapnivaló. Nem beszélve a zsírban sült burgonyafánkról, amit hidegen tálaltak hozzá. Reggelre kimúlok, úgy megülte a gyomrom.

Ilyenkor a gróf csak fejét csóválta, de volt úgy is, hogy komoly államtitkok jutottak tudomására a szekrényben való hallgatózás során.

Egyszer aztán olyasmi ütötte meg a fülét, amitől elállt a lélegzete. Az egyik vendégségbe érkezett főúr felesége különleges látnoki képességekkel rendelkezett. Szobájukba térve dicsérték a gróf vendégszeretetét, a csodálatos tájat, s az úr megjegyezte:

- Nagyon jó kiállású és okos az ifjú gróf.

- Kár, hogy már nem él sokáig - révedt a távolba az asszony szeme.

A gróf a váratlan rossz hírtől szívéhez kapott, s szokásától eltérően kisebb zajt csapott a szekrényben.

- Csak nem valami egér lett ide bezárva véletlenül? - kérdezte a férj, s próbálta kinyitni a szekrény ajtaját.

- Szerintem csak egy kíváncsi ember mocorog ott - mondta a neje.

Ezek után a ház ura befalaztatta a titkos ajtót, fiát pedig a földszintről a toronyszobába költöztette. Két őrt állított a szobája elé, hogy védjék minden bajtól. Csak testőrei kíséretében hagyhatta el a kastélyt. A fiú szenvedett a bezártságtól, mert nem találkozhatott szerelmével, Zsuzsikával, az erdész tizenhat éves lányával. Csak levelet tudtak váltani, oly módon, hogy egy zsineg segítségével húzta fel a lány üzeneteit tartalmazó, apróra hajtogatott illatos papírlapokat. A fiatalok egyszer megállapodtak abban, hogy az ifjú gróf egy erős kötél segítségével a legközelebbi teliholdkor leereszkedik a kertbe, hogy néhány órát együtt töltsenek, majd hajnalban felmászik a kötélen, s visszatér szobájába. Az ablak párkányára erősítette a segédeszközt - amit Zsuzsika juttatott be hozzá -, de az valahogy mászás közben kiakadt, s ő a mélybe zuhant, a köves burkolatra. Halálos gerincsérülést szenvedett.

A kastély kertjében temették el, a toronyszobát pedig apja bezárta, érintetlenül hagyva fia használati tárgyait, könyveit. A szoba kulcsát saját maga őrizte, és elrendelte, hogy ide senki nem mehet be, csak évente egy nap a takarítónő, aki kiszellőztet, és a port eltávolítja. Aki illetéktelenül belép, életével fizessen - kívánta a gróf.

 

Teltek az évek, de Zsuzsika nem tudta elfeledni kedvesét. Naponta látogatta sírját, s a réten fellelt vadvirágokból mindig friss csokrot kötött neki. Egyszer - mikor elérkezett a fiú halálának évfordulója -, tudta, hogy nyitva lesz a toronyszoba - takarítás végett -, s az oldallépcsőn felszökött. Belépett a dohos levegőjű, kör alakú helyiségbe, ahol a falakon agancsok, puskák árulkodtak szerelme kedvteléséről, a zsúfolt könyvszekrény pedig a szellemi táplálék iránti igényéről. Kezébe vette az ifjú tollát, mikor a takarítónő észrevette, és rászólt:

- Mit tettél, te leány! Azonnal menj haza! Nem tudtad, hogy aki ide belép rajtam kívül, az életét kockáztatja?

Zsuzsika kihátrált, s úgy, ahogy jött, a titkos lépcsőn távozott.

A tó partján szaladt hazafelé, de a felázott talajon megcsúszott, és a vízbe zuhant. Úszni nem tudott, s a három méter mély tóban lelte halálát. Kedvese mellé temették.

A szép lány halála megrendítette az öreg grófot, és feloldotta az átkot a toronyszobáról.

 

 

(Kedves, szomorkás történet, Katókám!

Ez a mondat viszont nem valami szépre sikeredett: "Alatta a közeli kristálytiszta vizű patak vizéből felduzzasztott mesterséges tó vize csillog." Nem írom át, vagy te olyan ügyes, hogy megoldjad, ne legyen benne három "víz". Puszi! Eliza)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#10. 2014. február 3. 11:22
Köszönöm, hogy olvastátok.
Csilla
#9. 2014. február 2. 20:24
Kedves Kató!

Titokzatos, meseszerű történetedet nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal olvastam.

Ez sem kitaláció???

Remek írásodhoz gratulálok:

Csilla
Báró von Shenczky
#8. 2014. január 31. 20:40
Szomorú történet, de tanulságos is. Az ember hiába próbál meg okosan cselekedni, éppen az okos cselekedetével teljesíti be a jövendőlést.
Juhász Kató
#7. 2014. január 31. 14:09
Köszönöm, hogy olvastátok!
siktár éva
#6. 2014. január 30. 16:44
Gratulálok írásodhoz Katica!
Évi
Eliza Beth
#5. 2014. január 30. 15:20
Eliza megjegyzése a titkosírásban olvasható :-)))
Mara
#4. 2014. január 30. 14:11
Drága Kató!
Balladai történethez hasonlítanám az írásod.
Nagyon tetszik.
Szeretettel ölellek s gratulálok: Mara
Juhász Kató
#3. 2014. január 30. 13:54
Köszönöm, hogy olvastad!
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. január 30. 12:30
Answer
#2. 2014. január 30. 12:30
Tragikus cselekmény.
Egy be nem teljesedett szerelem története.
Gratulálok az íráshoz!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek