Answer: Égi hajlék

Szellőm kezével cirógatna...

 

 

                       Égi hajlék

 

 

Úgy mennék, ott lennék, hol kisárgul a rét,         

csak nézném, lepkedalban fognám kezét,            

szemében ezer fény bogarászik kergetőzve,        

mögötte viruló sugár keresi a hegy tetejét.          

Csak állnék együtt a csúcson önmagammal,       

és minden, minden megelőzne.                           

 

Itt már olyan régen nincsen maradásom,

lök, taszít egy érzés, keserben saját sírom ásom,

magány ébredésén, túl a semmi dadogáson,

hatvan tavasz illanásán, nincs csókokkal számon.

Ugyan kin? Mindössze szarvas-illanó árnyon,

hiábavalóságon kérhetem számon.

 

Úgy mennék, ott lennék, ahol átölel a lég,

szellőm kezével cirógatna, réti, égi hajlék

befogadna... Szerelemburok, zárj magadba,

cipelj, hordozz, markodban tarts még!

Indulok, olvasszon e burok eleggyé Veled,

végtelen évek fényein áthaladva.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#8. 2014. szeptember 24. 22:42
Megkapom, ami után vágyom, Júliámtól!
Köszönöm, kedves Mara!
Szeretettel: Answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. szeptember 24. 20:41
Answer
#7. 2014. szeptember 24. 21:50
Jó, ha így érzed, köszönöm!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2014. szeptember 24. 19:28
Answer
#6. 2014. szeptember 24. 21:50
Köszönöm, hogy itt jártál!
előzmény: hozzászólása, 2014. szeptember 24. 19:07
Mara
#5. 2014. szeptember 24. 20:41
Mennyi szeretet utáni vágy!

Kis hútlen Answerem, sok szeretettel gratulálok lírai hanguéatú versedhez: Mara
Fer-Kai
#4. 2014. szeptember 24. 19:29
(Javítás: szinkronicitás)
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2014. szeptember 24. 19:28
Fer-Kai
#3. 2014. szeptember 24. 19:28
Csak ámulok, hogy a szinkonicitás (de csúnya szó...) milyen csodákra képes!
És persze most is szép formába öltözik a tartalom.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!