Answer: Források tudója 3/3

Vegyen egy búvárt és szívassa, kegyetlenül szivassa...

 

Források tudója 3/3

 

Igen, ő volt, megismertem tömzsi alakját.

Tétova mozdulatokkal támasztotta biciklijét a kerítéshez, majd furcsa sasszéval elindult lefelé a lépcsőn. Szemmel láthatóan erősen felöntött a garatra.

 - Bo... bocsánat - dadogta, amikor leért -, de ma már nem dolgozok ugyebár... hukk...

Csuklani kezdett.

Hangjára előkerült a segédje.

 - Ba...baa, mér nem mész már ha...za? Hukk... jaj...

Guszti elnéző arckifejezéssel nézte illuminált gazdáját.

 - Merre járt, mester? - kérdezte, megelőzve engem, aki ugyanerre lettem volna kíváncsi.

Csuklás közben látszott rajta, erőteljes gondolkodásban van, összeráncolódott arccal próbált koncentrálni. Aztán kisimultak a ráncok, kényszeredetten mosolyogni próbált.

 - A Ka...arcsi, a tűzoltó átgyütt, neve napja, hukk... volt tennap, hukk... bo...bocsánat, de csőtörésem va...an, hukk...

Azzal sietősen bevonult a ház mögé, ahonnan rövidesen jellegzetes csorgásféle hallatszott.

 - Mondja - néztem szembe közben a tetoválttal -, ilyesmi gyakran előfordul?

 - Á - rázta a fejét -, csak minden nap.

Rémülten nézhettem rá, mert azonnal korrigált.

 - Vicceltem, ne féljen! Ha Lajos bá megrázza magát, tud ő dolgozni is.

Hát csak rázza, rázza - gondoltam, mert ha ez így fog menni, én rázom meg, de abban nem lesz köszönet!

Mérgemben bevonultam a házba. Kicsit később hallottam, ahogyan Guszti beköszön, és láttam, miként támogatja munkaadóját felfelé a kapu irányába.

Másnap reggel megjelent a kis teherkocsi. Bibóza széles gesztussal üdvözölt, majd mindenféle semleges témáról kezdett hadoválni, mint az időjárás, no meg a fránya kuplung az autójában, hogyan is bajlódik vele.

Közben sietős tempóban elkezdett dolgozni, úgy tett, mintha a tegnapi kisiklás meg sem történt volna. Én sem emlegettem fel, bár a nyelvem hegyén ott volt, hogyha így halad, messze lesz még Vietnam, már ami a fúrás mélységét illeti.

Köztünk legyen mondva, alig állt meg pihenni, és délután - láss csodát - kijelentette, hogy nyolc méterre jár a felszíntől, szerinte ez elég lesz. Elővett egy zsinórt, olyasmi féle volt, mint a kőművesek által használt függőón, azt belelógatta a csőbe. Kihúzva megmutatta az eredményt.

 - Három méter vízoszlop van itten kérem szépen, ennek elégnek köll lenni. Mostan pedig kiszivattyúzzuk a zagyot, álljík félre!

Neki is állt.

 - Lássa már, milyen szép tisztul? - néztek rám a fakókék szemek.

Az iszapos víz nem volt valami bizalomgerjesztő, de ha tisztul...

 - Nagyszerű! Mennyi vizem lesz, mester? - kérdeztem immár bizakodva.

 - Több mint a Dunában, úgy bia - mondta ki teljes határozottsággal.

Este összecsomagolt, majd eljött a legszebb és legnehezebb pillanat, ahogyan ő mondta, a munka kifizetése.

 - Az annyi mint, under cvancig - számolgatott egy sajtcédulán -, huszonötezer lesz.

Várjunk csak! Tizenötezerben maradtunk, az anyagköltséget külön már megfizettem. Némi rosszallással szóvá is tettem.

 - És a spéci szűrőanyag, mutattam igaz-e? A' lett berakva...

Ha arra az olcsó selyemre gondolt, amellyel kezdetleges módon körbetekerte a legalsó csövet, mielőtt leküldte volna a föld alá, akkor igen.

 - Osztán a mélység is több lett, amúgy meg lett egy jó kútja, e' mán csak megér ennyit?

Kelletlenül kifizettem.

Felcuccoltak, indulás előtt a kapuból még visszaszólt.

 - Vegyen egy búvárt és szivassa, kegyetlenül szivassa, meglássa, szép tiszta víz fog gyünni.

Úgy is történt. Pár nap elteltével vettem egy ukrán búvár „csodát" a helyi piacon, aztán hozzákezdtem a szivattyúzáshoz.

Eleinte minden rendben lévőnek látszott, jött a nedű korlátlanul, csak éppen tisztulni nem akart sehogyan sem, márgás volt a víz.

Teltek a hetek, száraz idő lévén fullon ment a szivattyú, ám a vízhozam egyszerre csappanni kezdett. Folyamatos használat esetén nagyjából kétszáz liter felszívása után a kútból idegesítő szörcsögés hallatszott, ami vízhiányra utalt.

Még ez is. Zavaros, és kevés? Sok a jóból.

 - Látom, te is szenvedsz - szólt le az útról Vázsony Vili egy alkalommal. - Elment a víz, igaz? Én ugyanígy vagyok, csak azt hittem, hogy mivel feljebb van a telkem, tán azért...

Elöntött a pulykaméreg!

Na, megállj csak, megkereslek, aztán lesz egy két keresetlen szavam, vizek tudója!

De hol is találom?

Malom mellett - emlékeztem Jani bácsi szavaira. Összekaptam magam és elmentem a nevezett helyre.

Vajon melyik porta lehet az?

Igazi szerencse ért, egy terebélyes postás asszonyság jött arra, és éppen levelet halászott elő, hogy az egyik ládába dobja. Ha valaki, hát ő ismeri bizonyosan.

Megszólítottam.

 - Bocsánatot kérek, nem tetszik tudni melyik házban lakik Bibóza Lajos?

Úgy nézett rám, mintha a tőzsdei keresztárfolyamokról kérdeztem volna.

 - Bibóza, Bibóza... - ismételgette tanácstalanul.

 - A kútfúró - próbáltam rávezetni.

Felderült a pufók arca.

 - Ja, az a furgonos alak? Olyan köpcös, ugye?

Bólintottam.

 - Ott lakik a 12-ben, a Servetyák néninél, albérletben. Levelet még egyszer sem kapott, azt tudom.

Zöld kapu, nagy, szelindek méretű kutya fogott csaholásba, amikor becsöngettem.

Törékeny, ősz hajú asszonyka került elő, kötényében uborka összefogva.

 - Csókolom - köszöntem neki. - Én a Bibóza urat keresem, itthon van?

 - Kút ügyben, ugye? Sokan keresik mostanság.

 - Annak csak örülhet a mester, nénikém, akkor van munkája.

Elnéző mosoly jelent meg az arcán, de rögtön el is tűnt.

 - Csakhogy, lelkem, aki eddig kereste itt, az mind reklamálni jött, a hitvány munkája miatt.

Kezdett kiszáradni a szám.

 - Most itthon van?

 - Immár van egy hónapja, hogy elment, felmondta a szobát.

Tettem még egy elkeseredett kísérletet.

 - Tetszik tudni, hová költözött? - kérdeztem, de magamban tudtam a választ.

 - Nem tudom édes gyerekem, talán haza a Nyírségbe.

Puff neki.

Haza a Nyírségbe... Inkább máshová, ahol tovább kontárkodhat ez a források tudója.

Nagyapa mindig azt mondta: „Ne bízzá' az alacsony emberekbe', mert az agyuk túl közel van a fenekükhő".

Igaznak tűnhet a papa aforizmája, bár itt éppen az ellenkezőjéről van szó.

Elindultam hazafelé, közben az átverés megannyi válfaján merengtem, melyekben ezidáig részesített az élet.

Amikor a kapum elé értem, egy nagymama korú asszonyság és egy aprócska gyermek jött velem szemben. A kicsi háromkerekű biciklijével sasszézva próbálta elkerülni az elmúlt napi esőből visszamaradt pocsolyákat, de elmélázott, és egyenesen a legnagyobb tócsa felé tartott.

 - Vigyázz, baba! - intette a fiúcskát a néne. - Kerüld el a vizet!

Ez ült - morogtam magamban.

Az én „Babám" jól elkerülte a vizet.

 

Vége.

Első rész

Előző rész

(Jaj, az a nagyapai aforizma, az haláli! Már azért érdemes elolvasni. - Eliza)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#8. 2014. augusztus 15. 13:33
Jó ez a három F...
Nagyon köszönöm megtisztelő véleményedet!
Örülök, hogy tetszett!
Sok szeretettel: Answer
előzmény: Csilla hozzászólása, 2014. augusztus 14. 21:36
Csilla
#7. 2014. augusztus 14. 21:36
Mint a mesében....köd előtte köd utána, elillan a Furfangos Furgonos Fúró.

Fenomenális, a vége nagyon "ül". :-)

Gratula!

Öleléssel:

Csilla
Answer
#6. 2014. augusztus 13. 20:21
Aki másnak vermet, ill kutat ás, a tulaj "esik" bele. (módosított közmondás...)
Ezt a mondást többféleképp is lehet értelmezni, remélem nem értetted félre.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel ölellek: Answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. augusztus 13. 15:52
Mara
#5. 2014. augusztus 13. 15:52
Nos, nem a kútásó, hanem Te jártad meg, illetve a főszereplőd.
Bevallom jót kacagtam, amikor azt olvastam:

„Ne bízzá' az alacsony emberekbe', mert az agyuk túl közel van a fenekükhő".

Tudod, drága Answer, én is alacsony vagyok :)).

Szeretettel gratulálok és ölellek: Mara
Answer
#4. 2014. augusztus 13. 14:13
Köszönöm Eliza!
Answer
#3. 2014. augusztus 13. 14:10
Pontos megállapítás.
De nekem a "lőrinces" jutott.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy olvatál!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2014. augusztus 13. 12:50
Juhász Kató
#2. 2014. augusztus 13. 12:50
A kútásás olyan, mint a görögdinnye. Vagy jó, vagy nem.
A mester ez esetben nem remekelt.
A nagyapa humora viszont kitűnő volt, és maga az írás is.
Gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!