Answer: Hallomás

Egy rövid sci-fi novella...

 

Hallomás

 

 

Gant város, Dél-Európai Köztársaság, 2159.

 

A nagy tűz idején történt.

Senki sem tudta, mitől égett porig a város nyugati fele, szinte percek alatt.

Egyesek kékesfehér csíkot láttak az égbolton, mások vörös izzásról beszéltek.

Megint mások azt állították, a fényjelenség után minden zaj elhalt, olyan csendesség lett, akár egy kripta mélyén.

Ő nem látott semmit. Csak hallott, érzett valamiféle dallamot. Tra trara, trarara tra...

Nem mert kinézni. A robaj és a rázkódás elvette minden bátorságát. Egy kőpárkány alatt húzta meg magát, körülötte az izzó zsarátnokok úgy hullottak, mint a záporeső. Szemben vele lángokban állt a hot-dog árus pavilonja, füstölve pattogott, sercegett a zsír. Most egy másik zajra lett figyelmes, mintha lópaták ügettek volna valahol, kockaköveken.

Végül csend lett, nyomasztó csend. Alig valamivel később mintha egy bura emelkedett volna fel, visszatértek a hangok. Emberi hangfoszlányok, egy kutya veszett csaholása...

Előkászálódott, leseperte magáról a ráhullott pernyét. Kisebb-nagyobb lánggal tüzek égtek mindenfelé körülötte. Keleti irányba indult, remélve magában, talán az ő lakrészét elkerülte a pokol.

Nem kellett sok idő, hamarosan rájött, megváltozott minden.

Számára legalábbis.

Nem mondta ki.

Nem mondhatta, mert tudta, mindenki bolondnak nézné. Ugyan ki hinné el ezt a normális ember által badarságnak számító dolgot.

Mióta világ a világ, minden élőlény érzékszervének megvan a maga funkciója.

A szem arra való, hogy lásson vele, a fül pedig, hogy halljon. Az orr azért teremtetett, megérezze a körülötte lévő szagokat.

De hogy valaki hallja az illatot? Merő képtelenség.

Benne mégis kialakult ez a képesség.

Akkor, ott.

Méghozzá a legfinomabb formában, más közönséges halandó számára észrevehetetlen szagokat is meghallotta.

Lassanként belevésődött az agyába, melyik illat, legyen az kellemes, vagy kellemetlen, miféle zajhoz, vagy dallamhoz köthető. Akarattal senkinek nem árulta volna el a benne történt változást, mert félt.

Félt, hogy kinevetik, de attól is rettegett, hogy a nagy tűz megismétlődik.

Egy párszor azonban mégis elszólta magát.

 

A büfében alig lézengtek, csupán egy túlsúlyos matróna falt két pofára a pult felett, a sarokban pedig egyenruhás alak ücsörgött, félig üres pohara mellett.

Leült egy asztalhoz.

 - Mit hozhatok? - kérdezte a vörös hajú felszolgálónő, fején féloldalas fityula.

 - Valami kaját. Mit ajánl? - kérdezett vissza, miközben azon morfondírozott, mi akadályozza a ferde hajkötőt, hogy lehulljék a földre.

 - Talán a tonhalas szendvicset, sült burgival. Jó lesz? - csacsogta a veres.

Tovább bámulta a csipkés ráfot, majd bólintott.

Rövid idő múlva papírtálca került elé, rajta a szépen dresszírozott szendvics, krumpli.

Egyszerre kiállhatatlan zajt hallott, mintha egy acéltartály belsejében állna, amit kívülről pöröllyel ütlegelnek.

 - Ezt tüntesse el! - fogta be a fülét a zaj miatt. - Nem friss.

 - Márpedig ennek a szendvicsnek semmi baja, most készült - mondta durcásan a nő.

 - Mit mond? - vette el a kezét, hogy értse.

A fityulás megismételte.

 - Hallom, hogy nem friss, engem nem tud átverni, mert... - lenyelte a mondat végét.

 - Még hogy hallja... - emelte fel a hangját a kiszolgáló. - Mondja, hülyének néz engem?

 - Hozzon egy másikat az úrnak, lehetőleg olyat, ami nem több napos - szólalt meg egy hang a háta mögött.

Már éppen felhúzta volna magát a vörös fordultában, de amikor rájött ki szólt, csak ennyit mondott halkan:

 - Igen, máris hozom,

Kark volt az, az egyenruhás. Megvárta, amíg a nő visszalibben, kezében az új étekkel, majd így szólt:

 - Megvárom, amíg elfogyasztja uram, aztán velem kell jönnie!

 

Félhomály volt a szobában, csak a lehetetlenül hosszú íróasztal végében álló asztali lámpa kerek csóvája világított maga elé. A kisméretű ablakok nem sok világosságot küldtek a helyiségnek.

 - Szóval ön azt állítja, hallja a szagot. Mióta?

 - Soha nem mondtam ilyet.

 - Ejnye, ejnye - hajolt előre a tiszt -, és az imént bisztróban? Aztán meg előtte, ugyebár. Ön 2160. május 21-én reggel csak a munkahelye kapujáig ment. Nem volt hajlandó belépni a Tetraregulens-féle üzem területére, aznap nem is állt munkába. Amikor az üzemvezető másnap kérdőre vonta, azt mondta neki, hogy meghallotta az egyik tartályból szivárgó mérges gáz szagát. Azt gondolták, csak viccel. Így volt?

Nem várt választ, hanem folytatta:

 - Lássuk csak, mi történt 2060. június 18-án, amikor a Tener folyó a mérhetetlen esőzések következtében kilépett a medréből. Megérezte, mit megérezte, meghallotta az árhullám jellegzetes szagát, igaz? Elszólta magát, barátom, az evakuálás vezetőjének! Családok tucatjai menekültek meg a maga „füle" jóvoltából. Látja, mi mindent tudunk!

Jó maguknak - gondolta. - Én nem tudok semmit.

 - Mire kíváncsi? - nézett Karkra.

 - Mondja el részletesen, hogyan történt, akkor, ott a ganti tűzben! Ugye nem akar elhallgatni semmit? Figyelmeztetem, csak az igazat mondja, mert akár itt is tarthatom az idők végezetéig!

Akkor, ott...

Ő sem tudta pontosan, olyan váratlan módon zajlott az egész.

 - Maga ezt úgysem értené, én ugyan átéltem, de nekem is magas.

 - Azért csak tegyen próbára!

Elkezdett beszélni a fényről, a nagy tűzről, a némaságról.

 - Ezt mind tudom, de honnan ez a képesség, honnan? - sürgette türelmetlenül a tiszt.

A két apró ablakon át erős fénysugarak kezdték pásztázni a szoba szemközti falát, és ő meghallotta azt a furcsa dallamot.

Tra trara, trarara tra...

 

Részlet a Ronadbeli 12. számú katonai bázison, 2061. március 13-án felvett vizsgálati jegyzőkönyvből:

 

  8. „   ... a jelenséget ismertette.

  9. Célszemély nem tudott érdemi magyarázatot adni furcsa képességének

      kialakulására.

10. Kihallgatás közben váratlanul vakító fényesség csapott fel, erős morajlás

      kíséretében, majd minden zaj elhalt. Felálltam, elindultam az ablak

      irányába, de nem hallottam a saját lépéseimet. Teljes némaság lett úrrá,

      még a falióra ketyegése sem hallatszott.

      Az volt az érzésem, megsüketültem.

      Valamennyi jelenség nem tartott tovább tíz másodpercnél.

      Nem tudni hogyan, de Kesler Arinton célszemély ez idő alatt nyomtalanul eltűnt."

 

(Na végre, próza! :-))) Egész regényt írhattál volna belőle. Olvastam volna még, de úgy tűnik, csak egy epizód. Eliza)

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#10. 2014. május 28. 23:00
Igyekeztem...
Köszönöm!
Ölellek szeretettel: Answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. május 28. 20:31
Mara
#9. 2014. május 28. 20:31
Szeretettel ölellek, és ügyes vagy: Mara
Answer
#8. 2014. május 26. 22:17
Örülök, hogy tetszett.
Majd meglátom, folytatom-e.
Köszönöm, hogy olvastál!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2014. május 26. 22:05
Answer
#7. 2014. május 26. 22:16
A Stalker nagy kedvencem volt.
A "lebegtetés" , a képzelet bevonásának kiváló alkotása.
Tarkovszkij remekműve lett a korszakos film.
Zóna.....
Köszi, hogy olvastál!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2014. május 26. 21:20
Answer
#6. 2014. május 26. 22:11
Kedves Zsuzsi!
Nem akartam regényt belőle...
Még nem tudom folytatom-e.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Answer
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2014. május 26. 17:02
Juhász Kató
#5. 2014. május 26. 22:05
A sci-fi nem áll közel az érdeklődési körömhöz, de ebbe beleolvastam, és végig lekötött.
Azt hiszem, érdemes volna folytatni.
Gratulálok!
Fer-Kai
#4. 2014. május 26. 21:20
Talányos történet. Tetszik így hirtelen belevágva s végül megszakítva - tovább "dolgozik" az emberben.
A Sztrugackij testvérek Stalker című történetét juttatta eszembe, melyből Tarkovszkij készített egy felejthetetlen hangulatú filmet.
Döme Zsuzsa
#3. 2014. május 26. 17:02
In medias res - jól vágtál a dolgok közepébe!
Érdekfeszítő, igényes regénynek ígérkezik.
Answer
#2. 2014. május 26. 16:05
Prózahiány van?
Akkor hajrá...
Lehet, hogy ez csak a közepe, még nem tudom.
Köszi Eliza!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek