Answer: KTSZ-telenségek 4. Két színdarab

Történetek a 70-es évekből, avagy egy kistermelő egység vidám epizódjai. Bolondok képtára után Tóth Balázsnak ajánlom.

 

Két színdarab

 

Emlékeznek még a brigádmozgalomra? Úgy gondolom, azok Önök közül, akik éltek és dolgoztak anno a szocialista iparban, bizonyára. Akiknek ez a fogalom mégsem mondana semmit, felvázolom a lényegét.

A termelő egységek csoportokra oszlottak és versenyben voltak egymással, ki a termelékenyebb, és mely brigád tagjai élnek szocialista munkáshoz méltóan. Mert nem elégedett meg a gyár vagy üzem vezetősége a hatékony munkával, egy brigádtagnak aktív közösségi életet is élnie kellett. Hogy ez miben nyilvánult meg? Közös színházlátogatásokban, kulturális, politikai és sportrendezvényeken való kollektív részvételben, meg hasonlókban.

Történt egyszer, hogy a Bem József szoci brigád, - ezek voltunk mi - a Szövetkezetek Él-brigádja kitüntető címet nyerte el, és a pénzjutalom mellé mindannyian belépőt kaptunk egy szovjet színházi darab megtekintésére. Róják fel nekem, de a mű címére már nem emlékszem, de arra igen, hogy „lenyűgöző" volt. A nézőtér kongott az ürességtől, rajtunk kívül csak egy másik csoport ült a széksorok átellenes oldalán, és mint a szünetben kiderült, ők is „jutalomból" vehettek részt a nagyszabású mű megtekintésében.

Miután kellően lezsibbadtunk, mire lement a függöny, hogy magunkhoz térjünk, beültünk úgy kollektíve a közelben lévő söröző kerthelyiségébe, amelynek stílszerűen a Búfelejtő nevet adták. Könnyektől elázott zsebkendőinket kiteregettük a pergolára, közben próbáltunk felejteni, ami gyorsan és viszonylag könnyen ment. Annál is inkább, mivel elkezdődött az anekdotázás. Emelte az ázsiót, miszerint Foltos Laci is velünk volt, mint a brigád oszlopos tagja, akire felépítését tekintve egyáltalán nem számított túlzónak ez a jelző.

A legutóbbi sportdélutánon jókat mulattunk a történetén, ezért ismét provokáltuk, meséljen még, de ő szégyenlősködve próbálta elhárítani. Mivel egyhangúan követeltünk egy másik sztorit, vonakodva bár, de belefogott.

 - Na jó, az úgy volt - kezdte -, hogy Pesterzsébetről jártam fel a belvárosba dzsúdóedzésre. Általában a 10-es villamossal közlekedtem. Busz nemigen járt, meg messze is volt tőlünk.

Megjegyzés: a 10-es villamos egy igen korszerűtlen, lassú járműnek számított már akkor is. Nyitott peronú, igazi múzeumi darab. Találóan jegyezték meg az utasok: Nem is megy többet, mint a táblája, azaz tíz kilométert, óránként. Ráadásul igen kanyargós nyomvonalon.

 - Állok a peronon - mondta tovább a Bika -, lett volna hely, de nem ültem le, mert az edzésen meghúzódott a lábam. Ha jól emlékszem, hárman voltunk ott. Egy olyan alacsony, rosszarcú pofa minden kanyarnál nekem dőlt. Kezdett zavarni a dolog, mondtam is magamban, ez vagy részeg, vagy nem kapaszkodik, de nem tudtam eldönteni. Viszont ahányszor rám dőlt, úgy éreztem, mintha a zsebem körül kotorászna... Szuper, mondom neki, kapaszkodjon már, nem vagyok én háttámla! Csak rám nehezedik időnként, közben ketten maradtunk a peronon, a harmadik tag leszállt.

Kicsit abbahagyta a történetet, meghozta a pincér az újabb söröket, neki a jaffát. Néhányat fészkelődött a széken, majd folytatta:

 - A kanyargós részhez értünk, aztán egymás után már ki tudja hányadszor nekem dőlt, annyit mondtam: utoljára szólok, mester, szálljon le rólam, amíg szépen van!

 - Lehet, hogy tényleg részeg volt! - vágott közbe Pedál.

 - Lehetett zsebmetsző is - mondta Pipi.

 - Vagy homokos - toldotta meg a Begó.

 - Akár mind a három is - zárta le az ötleteket a Dagi. - Mondd tovább, Lacikám!

Bika megvakarta az orrát.

 - Magam sem tudom, de kezdtem nagyon unni, főként, hogy állandóan a farzsebem környékén matatott.

Jelentőségteljesen csücsörített, amit mindig akkor tett, ha fontos mondanivaló jött.

 - Vártam, mondjon valamit, de csak összefüggéstelenül beszélt, nem is értettem, aztán megint jött egy kanyar, ő ismét nyúlkált és én akkor...

 - Na, na és akkor? - szólt közbe Pipi, aki már nem bírt magával

 - Akkor megfogtam, és egyszerűen kidobtam a villamosból - tett a végére pontot Foltos.

 - Jézusom Laci, te ledobtál egy embert a tujáról? - kérdezte Pedál elhűlve.

 - Csak úgy csattant, Szuper!

 - És, meghalt?

 - Nem halt meg, mert amikor visszanéztem a peronról, éppen tápászkodott felfelé és porolta magát.

 - Nem gondoltál rá - így a Dagi -, hogy nem is akart semmi rosszat?

 - Akkor már földet ért, Szuperom!

Alig akart lecsillapodni a nevetés. A hajlott hátú Pipi jó vizuális adottságokkal rendelkezhetett, mert percekig hahotázott, aztán meg is jegyezte:

 - Ez a darab nekem jobban bejött, mint a színházé!

 

 

 

Folyt. köv... (2015.06.11-től)

Előző rész...

Első rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#5. 2015. június 10. 09:45
Köszönöm Balázskám, tudom, hogy kedveled az ilyen képtelen figurákat.
Bika alakja még húz egyet, kettőt, aztán jönnek a többiek, akik legalább annyira vicces figurák.
Örülök, hogy ez az epizód is tetszett!
előzmény: Balage hozzászólása, 2015. június 9. 21:35
Balage
#4. 2015. június 9. 21:35
Szeretem ezeket az esztelenségeket. Igyekszem nem lemaradni róluk. Ez a rész is tetszett.
Balázs
Answer
#3. 2015. június 8. 22:05
Igazán örülök neki!
Szeretettel ölellek!
Answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2015. június 8. 16:10
Mara
#2. 2015. június 8. 16:10
Kedves Answer!

Itt vagyok, olvasom kitűnő alkotásod.

Szeretettel gratulálok és ölellek: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke