Answer: KTSZ-telenségek 5. Romavas

Történetek a 70-es évekből, avagy egy kistermelő egység vidám epizódjai. Bolondok képtára után Tóth Balázsnak ajánlom.

 

 

Nyereséges szövetkezet lévén a vezetőség úgy döntött, hogy épít egy saját telephelyet, több részleget is egybevonva. A szóba jöhető ingatlanok közül a választás végül a mai Újbuda ipari területén lévő kertes épületre esett. Következett a lakóház eltakarítása, ezt követően extra gyorsasággal felépült a modern, szakmai elvárásoknak megfelelő új üzemépület.

Vezetőnek Foltos Lászlót, a Bikát nevezték ki, aki nagy büszkeséggel, és kellő önbizalommal látott hozzá az úgynevezett belakáshoz. Bizonyítani akart mindenáron, meghálálva a belé vetett bizalmat, és ha lehet, még intenzívebb munkára próbálta sarkalni beosztottjait, minket, több-kevesebb sikerrel.

Mindössze egy hónappal a honfoglalás után már aktív termelőmunka folyt. Honvédségi megrendelésre gyártott alkatrészek elkészítésén dolgozott a részleg apraja nagyja. Igyekezni kellett, a szállítási határidő túllépését az akkori Honvédelmi Minisztérium bizony nem vette volna jó néven.

Így aztán kis túlzással még a takarítónő is reszelt. Sőt, maga a Bika is. Mindez az üzemház első emeletén elhelyezkedő lakatos műhelyben zajlott.

Egyedül Rátnok Karcsi bácsi tartózkodott az udvari hegesztő kutricájában, portás nem lévén, mintegy ellátva munkája közben a vagyonvédelmi feladatokat is. Szokássá alakult, hogy az udvari kétszárnyas kapu napközben kitárva állt, hogy az érkező szállítók szabad bejárását biztosítsa. A szakit teljesen lefoglalta a munkája, de időnként a bejárat felé vizslatott. Egyszerre mit lát?

Valaki matat a kapu sarkában. Jobban szemügyre véve a dolgot észreveszi, hogy egy ismeretlen férfi amolyan taligafélére pakolgat. A telephely kapu melletti oldalán a kerítés tövében volt egy vastároló, ahol különféle ledarabolt és egyéb haszonanyagokat tároltak. Nos, emberünk ezekből a jócskán nehéz vasakból egész piramist épített a járgányára, és mire Karcsi bácsi bármit tehetett volna, ahogyan érkezett a nyitott kapun át már tolta is kifelé  a nyekergő hangot adó kordét.

Rátnok, jobb nem lévén, lélekszakadva rohant fel a lakatosműhelybe, és levegőért kapkodva hadarta el, hogy egy cigányember talicskáját betolta a telekre, összepakolt egy csomó vasat, és már húzza is a csíkot a Budafoki út irányába.

Bika szelíden félretolta az oxigénhiányos hírvivőt, majd a nyitott ablakon át kinézett az utca irányába. Észrevéve a figurát, és azt is, hogy lassan „lőtávolon" kívül lesz, csücsörítve hegyesre formálta sapkája elejét, majd céltudatos módon elrikkantotta magát.

 - Utánaaa!

Rohanásba kezdett, mi utána, le a lépcsőn. Kitódultunk az utcára, persze egykettőre utolértük az igyekvőt.

Csak most látszott, mennyire csapzott. Folt hátán folt, pecsétes ruha volt rajta, fején régi, elnyűtt kalap, azon valami tollféle. Hamar kiderült, nem toll az, a lyukas fejfedőn át kilógott a haja.

 - Hová, hová, Szuper? - kérdezte a Bika, miközben szinte lealacsonyító módon méregette.

 - Hát ezstet itten elvisem - válaszolta az öregedő ember.

 - Ezt itt? Sehová!

 - Elvisem, ast akkor mi ván, beázsik a tető?

Tökéletesen ismertük a főnökünket. Ha felizgatták, főleg ellentmondtak neki, először amolyan majomábrázatot öltött, mint mondjuk egy csimpánz, ha elorozzák a banánját. Aztán jött a sapka masszírozása, majd pedig a dadogás.

 - E-ez nem a maa-gáé, most a-azonnal vi-vigye vissza! - dörögte, hol a pacákra, hol a sehová be nem sorolható járművére tekintve sűrűn pislogó, apró szemeivel.

Figyelte, mi történik, mi is ezt tettük.

 - Tolja vissza, papa! - szólt mintegy békéltető módon Kugler Robi, a Manó. - Ne akarja a bajt!

Az öreg még utoljára ötletelni próbált, és bizonytalankodó mozdulattal tolt egy rövidet a talicskán, de nem a telephely irányába.

Vasmarok szorította össze a jobb időket is megélt zakófélét a mellén.

 - Repülni akar, fater? - sziszegte a Bika, és látszott rajta, hogy nem viccel.

Hogyan oldja meg egy cselgáncsozó a konfliktushelyzetet? Dobással. A birkózó a földre vinné, a bokszoló egy jobb csapottal intézné el, az íjászra már gondolni sem érdemes.

Azt hiszem, akkor értett meg valamit a szituációból a kisember, amikor kórusban skandáltuk a „nehogy átdobd" felszólítást a Bika felé.

A feszültséget Dromedár, alias Tallár Béci oldotta fel azzal, hogy megkapta a kordé két szarvát, és pillanatok alatt visszatolta a telepre, aztán amilyen gyorsan elvitte, már hozta is visszafelé a taligát. Nem véletlen, sírköves mellett dolgozott évekig, légycsípés volt számára a vasdarabok taszigálása.

Foltos, mintha egy lassított felvétel kerülne lejátszásra, milliméterenként engedett a szorításon, tekintetét le nem véve a szerencsétlenről, aki mint a vert sereg megmaradt tagja, három számmal nagyobb cipőjében megszégyenülten indult el, minél messzebb a „csatatértől".

 

 

 

 

Folyt. köv... (2015.06.18-tól)

Előző rész...

Első rész...

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#7. 2015. június 14. 17:00
Balázskám, egy haja szála sem görbült az öregnek, még azok sem, amelyek kilógtak a kalapjából!
Ha már hajszál, igaz, egy hajszálon múlott!
Örülök, hogy tetszett!
Ölellek!
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2015. június 12. 22:30
szerkesztőség
#6. 2015. június 12. 22:30
Bevallom, kissé meglepett, hogy gyepáltátok meg az illetőt. Amúgy nagyon tetszett ez a rész is.
Balázs
Answer
#5. 2015. június 12. 17:27
Köszönöm!
Nem csak akkor "dobtak át" bennünket, azt gondolom!
Örülök, hogy olvasod a többit is!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2015. június 11. 21:04
Fer-Kai
#4. 2015. június 11. 21:04
Sajnos nagyon is életszerű szituáció, és azóta még inkább eldurvult sok minden. A ránk erőltetett ideológia kicsit más színezetű, de lényegében ugyanaz.
A történet hangulata azonban - hiába az átkos időkből való - kedves és biztató. A többség immunrendszerének egészségét jelzi, amire manapság is nagy szükség van - nagy szükség lenne.
Jólesett olvasni, a többit is majd sorra veszem!
Answer
#3. 2015. június 11. 15:42
Köszönöm Marám!
Mind igaz történet, sok van belőle, jönnek majd más szereplők is.
Ölellek szeretettel:
Answer
Mara
#2. 2015. június 11. 13:33
Szeretettel olvasom igaznak vélt, jól felépített történeteidet.

Ölellek: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek