Answer: Lépteink

Így megy körbe, kőbe vésett mantra nyomán...

 

 

 

                      Lépteink

 

 

Van, hogy a felhőkből millió csepp esik,              

és olyan is, csak nyári egyetlenegy,                     

számolatlan gyöngy nem hull reám,                    

de az egy, világot tükrözve íriszembe megy.      

Meglátlak benne és ott látom magamat,              

forgunk körbe, úgy cseppenve le a földre,          

ezüstkönnyként bújik elő az izzó akarat,             

heves szívünket eggyé forrasztó égi kegy.            

 

Van, hogy fázó ködök szövevénye tapogat,         

vörheny levelek hajlatában pislogó ősz                 

ólomszín kelyhének bronz levébe futtat              

minket, bágyadtan andalgunk, míg beelőz.           

Menj, csak csókunk kóstolnunk engedd,              

mint zokogó bokrok az águkon termő gyöngyöt, 

pára ékes sorként díszíti a bíborfényű leplet,        

egérszín napest cseppjein kicsit még elidőz.        

 

Van, hogy kies bérceken havak kapaszkodnak,   

kőkontyot karoló szikrázó, szelíd jégkaláris,        

ölel, hallik apró csendek finom reccsenése,          

magába fon fázó bodzát, kökényt, csalánt is.        

Szerelmes fák susogása ott, legbelül kering,        

kérgük alatt szunnyad, mélyen, bogáralvón,         

vár, várunk mi is, hogy eljöjjék megint                

a kelő csoda, érintse kezünk egy parányit.            

 

Lesz, hogy mély altra csengő szoprán válaszol,     

settenkedő tavasz kacagva küldi szét sugarát,        

nehéz kabátunk kitárjuk, hisz oly nagyon vártuk,  

mosolyban a rét, nevetünk vele s az ég egyaránt.  

Így megy körbe, kőbe vésett mantra nyomán         

napra nap, elrejtve mibennünk a négy évszak...   

sok-kevés idő adatott elmélkednünk e csodán,     

állunk a mán, holnap fényeit kívánva, Júliám.                                                                                    

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#8. 2014. október 28. 21:01
Megtisztelő véleményedet köszönöm, kedves Csilla!
Szeretettel: Answer
előzmény: Csilla hozzászólása, 2014. október 28. 20:11
Answer
#7. 2014. október 28. 21:00
Merész gondolat.
Bár, ami az Élet Iskoláját illeti, egyet kell értsek.
De vajon meddig lesz ilyen lehetőség, mikor unja meg az "Intézet Vezetője"?
Alacsonyabb léptékben, mindössze elhelyeztem magunkat ebben a körforgásban, csakúgy, boldogan...
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2014. október 28. 19:52
Csilla
#6. 2014. október 28. 20:11
A négy évszak gyönyörű ábrázolásának sorrendisége nem véletlenszerű, a versszakokat indító létigék is nagyon kifejezőek.

Mindannyian várjuk az igazi, reményt hozó kikeletet.

Szép versedhez gratulálok.
Ez már a költészet felsőfoka.
Fer-Kai
#5. 2014. október 28. 19:52
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mi tettük ily körkörössé, ismétlődővé a világot - mert állandóan megbukunk az Élet Iskolájában, és ismételnünk kell.
(Nem büntetés, hanem: lehetőség.)
Answer
#4. 2014. október 28. 16:50
Igazán köszönöm!
Szeretettel ölellek: Answer
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. október 28. 09:52
Mara
#3. 2014. október 28. 09:52
Remek költői képek Ismét egy gyöngyszem!
Szeretettel gratulálok és ölellek: Mara
Mara
#2. 2014. október 28. 09:52
Remek költői képek Ismét egy gyöngyszem!
Szeretettel gratulálok és ölellek: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke