Answer: Március, eljöttél

Vártunk már...

 

 

          Március, eljöttél

 

Még barnában ácsorognak a fák,

de valami mintha mozdulna már,

tél magába rejtette foltos havát,

tavasz enyhülő szele csókot fúj rám.

 

Csíp még, behúzom kabátom,

míg számolásba kezd ritkás hajam,

oly közeli lett vágyakozó álmom,

nyílj mező, nyílj, te virágtalan!

 

Járjon át részeg, ámbra illatod,

töltsön el száz kánon madárdal,

szivacs lettem, látod, itt vagyok,

eggyé válok az ébredő határral!

 

Március, kopogj, én nyitok neked,

gyere, már nem fordíthatsz hátat,

hisz a körforgás örök titka vezet,

semmit nem várok jobban tenálad.

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#3. 2015. március 7. 19:58
Nagyon köszönöm, kedves Zsuzsa!
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2015. március 7. 17:08
zsuzsahorváth
#2. 2015. március 7. 17:08
Körforgás örök titka...milyen szépen írod a tavasz visszatértét...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az elbizakodott egérke