Answer: Örök frigy

Vers lett, könyörgés miértünk...

            Örök frigy

Hullámzó rejtély fut át rajtam,

lilában játszó halkédes dallam

ragad magával, visz, felrepít...

Két lágy kéz érint ismét, megint

átölel, közben hajamon játszik,

homlokomat csókoló ajka lázít,

ruhája redője aprókat lebben,

szeme ég mindegyre fényesebben,

szólnék, de karcsú ujját zárja

néma vonallá alkudott számra.

Hullámzó rejtély vagy, minden,

ihletadó, bennem megbúvó inger,

Eratóm*, fátylad terítsd reám,

fejeden rózsakoszorú, légy az arám!

Fogd kezem, vezesd vásott tollam,

szavaim keljenek életre sorban,

ahogy megálmodjuk közös magban,

fogan, fejlődik és születik halkan,

boldogan nézzük, a mi vérünk,

vers lett, könyörgés miértünk.

______________________

*Erató: a szerelmi költészet és a dalok múzsája

               a görög mitológiában