Answer: Requiem halottak estjén

Neszelő lét talpán hallgató nemlét...

 

 

    Requiem halottak estjén

 

 

Érkező szürkület, osonó sötét

imbolygásba gyújtja ezer mécs szemét,

sejtelmesen égre mutat megannyi láng,

lobogásba foglalva távozottak szavát.

 

Csak szól a harang, egyre csak szól,

gondolatok klastromából valahol,

foszlányaiból felderengő emlék,

neszelő lét talpán hallgató nemlét.

 

Onnan tekint fel, lángok szemében,

nyugodalma immár Fennvaló kezében,

mécsek éje, lelkek fénye egybekelt,

örök világosság diadala elérkezett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#9. 2015. november 8. 20:04
Sokan teszik is, kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy olvastad!
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2015. november 7. 21:17
zsuzsahorváth
#8. 2015. november 7. 21:17
Égre lobbanó lángok...örök világosság...
az év minden napján kellene emlékezni, nem csak ezen az egy napon...
Szépet írtál, mint mindig.
Answer
#7. 2015. november 5. 23:18
Bizony, és halljuk!
Köszönöm megtisztelő véleményedet, kedves Csilla!
előzmény: Csilla hozzászólása, 2015. november 5. 19:55
Answer
#6. 2015. november 5. 23:17
Igen, a most jelensége...
Azért megtaláljuk egymás műveit, ha késnek is, kedves Mara!
Szeretettel ölellek!
előzmény: Mara hozzászólása, 2015. november 4. 18:31
Csilla
#5. 2015. november 5. 19:55
A "hallgató nemlét" mégiscsak él, neszel, szól.
Nagyon szép verset írtál megint, kedves Answer.
Mara
#4. 2015. november 4. 18:31
Mint mindig...
Szeretettel ölellek: Mara
Answer
#3. 2015. november 4. 09:23
Kissé megkésett a beszerkesztés, bár erről a napról mindig lehet szót ejteni.
Igazad van, minden lélek egy szín a palettán és ha eltűnik, szegényebbek lesznek a megmaradottak.
Köszönöm, hogy olvastad!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

A sárkány, a fiú és az erdő