Az árva gyermek öröksége

Egy tragikus baleset miatt árván maradt fiú sorsának jóra fordulásáról szól a történet.


A terepjáró a megengedettnél nagyobb sebességgel száguldott a főútvonalon. Sorra előzte le az előtte haladó járműveket. A volánnál ötvenes éveiben járó, ősz hajú férfi ült, aki Egerbe igyekezett egy tárgyalásra. Késésben volt, nem tudott időben elindulni, mert hamarabb érkezett cégéhez egy szállítmány, mint várta, s jelen akart lenni az áru átvételénél.

Italáru-nagykereskedést vezetett, ami jól jövedelmezett. Már több megyében is volt érdekeltsége, s ahogy terjeszkedett, egyre inkább érezte, hogy nehezen tudja egymaga kézben tartani az üzletet.

Nem bízott senkiben, mindent személyesen szeretett intézni, ellenőrizni. Érezte, hogy kiszáradt a szája, mert egész nap nem volt ideje enni és inni sem, pedig már délután két óra körül járt az idő.

Újabb előzésbe kezdett, de vele szemben közeledett egy világosszürke gépkocsi, amit nem vett időben észre. A következő másodpercekben frontálisan ütköztek.

Mihály terepjárójában arra eszmélt, hogy a jármű ablaka ki volt törve, vérfoltok látszottak ruháján, és nem tudott kiszállni. Lábában iszonyú fájdalmat érzett.

Mindkét irányból leállt a forgalom, s hamarosan megérkezett egy mentőautó. A mentősök a szürke kocsihoz igyekeztek, mely a felismerhetetlenségig összezúzódott. Látta, hogy egy fiatal nőt és férfit emeltek ki belőle, s hordágyra fektették őket. A mentősök gyors mozdulatokkal dolgoztak, mégis perceken belül mindkét személy testét fekete fólia borította.

- Úristen, ezek meghaltak! - hasított bele a felismerés. - Igen, én voltam a hibás, nem lett volna szabad előznöm, de nem vettem észre a kocsit.

Egész testében reszketett, mikor a mentőorvos és segédje őt vették kezelésbe. Miközben vizsgálták, megérkezett a helyszínelő gépkocsi is, s a rendőrök azonnal kérdéseikkel ostromolták. Mihály megtörten ismerte be figyelmetlenségét, mely pillanatok alatt két ember életébe került.

Kórházba szállították, műteni kellett a szilánkosan tört lábát. Hosszú időbe telt, míg járni tudott. Kálváriája még ezek után kezdődött. Bíróság előtt kellett felelnie két ember halálát okozó gondatlan veszélyeztetésért.

Mikor megtudta, hogy a szerencsétlenül járt házaspárnak - akik korábban szerény körülmények között éltek -, van egy tízéves kisfia, felkereste a nagymamánál elhelyezett gyereket. Nagyon megviselte a találkozás. Az asszony is, és a gyerek is gyilkosnak nevezték, és szóba sem akartak állni vele.

Mihályt nagyon különös természettel áldotta meg a sors. Már gyermekkorában is bizalmatlan volt mindenkivel szemben, ezért nem voltak barátai. Később a nőkben is sorozatosan csalódott, magányos maradt. Munkatársaira sem merte rábízni a pénzügyeket, így túlterhelte magát.

A történtek után teljesen értelmetlennek érezte az életét.

Egy év is eltelt, mire megszületett az ítélet: három év letöltendő börtönbüntetést kapott. Először kétségbe volt esve, mi lesz a vállalkozásaival, de eldöntötte, nincs más lehetősége, valakiben meg kell bíznia.

Az egyik részlegének vezetőjét nagyon ügyes, ambiciózus és becsületes embernek ismerte meg, rá bízta üzleti ügyeinek intézését, amíg ő büntetését tölti.

Különös világ nyílt meg előtte a börtönben. Volt ideje gondolkodni bőven, s átértékelte egész életét. Minden vagyonát odaadta volna azért, ha meg nem történtté tehette volna a tragikus balesetet. Belegondolt, hogy ő tízéves korában milyen gondtalan életet élt, jómódú szülei mindennel elhalmozták, sokat utazgatott velük.

Álmában gyakran megjelent a karikás szemű, sápadt arcú, árva kisfiú, akinek miatta lett kegyetlen sorsa. A fiatalasszony nehezen mozgó, idős édesanyjának vádló tekintete is sokszor feltűnt álmában.

Mihály ebben a zárt világban jött rá arra, hogy teljesen felesleges a vagyon, ha nincs vele célja az embernek.

Ügyvédjétől megtudta, hogy lányának elvesztését az édesanya feldolgozni nem volt képes, és ő is utána ment. A kisfiú állami gondozásba került, nevelőszülőkhöz, de ott sem érezte jól magát. Később nevelőotthonban élt.

Mihály - ahogy kiszabadult fogságából - kinyomozta, hol van a gyerek, és időnként küldött neki csomagot, de képtelen volt még egyszer a fiú szeme elé kerülni.

Szabadlábra helyezése után meglepetten tapasztalta, hogy megbízottja a jó gazda gondosságával irányította a céget, és szépen gyarapította vagyonát.

 

Titokban időnként eljárt a nevelőotthon igazgatójához, akinek feltárta élete nagy hibáját, s érdeklődött a fiú felől.

- Kiváló nyelvérzéke van, és nagyon ügyes a számítástechnikai dolgokban - mondta az igazgató.

- Szeretném, ha külföldön - mondjuk Angliában - tanulhatna, de az anyagi fedezetet tőlem biztos nem fogadná el. Segítsen nekem abban, hogy Zsolt ne tudja meg, kitől származik taníttatásának költsége.

- Van rá megoldás - mondta az igazgató. - Ilyen céllal hoznak létre például alapítványokat. Csak annyit fog tudni, hogy képzését egy alapítvány támogatja.

Érettségi után Zsolti Londonba került, ahol kiválóan megállta helyét az egyetemen. Huszonnégy éves volt, mikor visszatért Magyarországra.

Mihály úgy gondolta, már elég hosszú idő telt el a szülők halála óta, a fiú is felnőtt ember lett, talán már meg tudna bocsátani neki. Tudta, hogy egy számítástechnikai vállalkozásnál dolgozik, s albérletben lakik.

Azzal kereste meg, hogy hallotta, külföldön tanult, s szeretne a vállalkozása élére egy jó szakembert.

Zsolt nem ismerte fel a már közel hetven éves, megtört embert, és sok mindenről beszélgettek, mielőtt Mihály rászánta magát, hogy feltárja kilétét, s elmondja, neki is hatalmas lelki terhet jelentett a figyelmetlensége miatt bekövetkezett baleset.

A fiatal férfi látta az őszinte megbánást az egykori gázolón, és kimondta:

- Megbocsátok.

- Fogadd el tőlem, hogy rád ruházzam a ma már nemzetközi hírnévvel rendelkező cégem tulajdonjogát - ajánlotta Mihály.

A fiú nagyot nézett.

- No, nem kell rögtön belevetned magad a munkába. Először úgy gondoltam, menj el világot látni. Aztán, remélem, még élek néhány évig, s szívesen adok tanácsot az üzleti dolgokban, ha igényled.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsuzsahorváth
#4. 2014. augusztus 29. 16:44
Kevés ilyen ember van, aki igyekszik jóvátenni hibáját...
Szeretettel olvastalak!
Juhász Kató
#3. 2014. augusztus 28. 20:23
Köszönöm, hogy olvastad.
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. augusztus 28. 18:19
Answer
#2. 2014. augusztus 28. 18:19
Egy rossz döntés milyen következményekkel járhat.
Mihálynak van mit behoznia!
Jó történet, gratulálok!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek