Böjti szelek

Húsvét előtt


Gyerekfejjel fogalmam sem volt arról, mi az a böjt. Otthon azt láttam, hogy édesanyám ilyenkor nem főz annyiszor húsos ételt. Naponta háromszor eszünk és keveset. Gyakrabban merül el gondolataiban félrevonulva. Izgatott - vajon miért csináljuk így ezt tavasszal? Kérdésemre válaszolva elmondta, hogy a húsvét előtt ez a szokás. Kívül-belül meg kell, tisztuljunk testben és lélekben. Aztán mikor nagyobbacska lettem, többet tudtam, éreztem a húsvét előtti időszakról. Felnőttként megbizonyosodtam. A böjt a tavasz kiteljesedésének idejére esik. A langyos napsugarak hatására nyújtózkodni kezd a természet, elindul a pezsgés a növények testében. A magokból új élet sarjad, minden újjáéled. A böjti szelek is megérkeznek, sokszor kellemetlenül, csontig hatolóan. Van, aki ezt észre sem veszi, de vannak olyanok is, akik érzékenyen reagálnak rá, és kínzásként élik meg az ilyen időszakot. Pedig ilyenkor, a tél vége felé nagyon sok haszna van a szeles időnek: szárítja a hótól, olvadástól, esőtől felázott föld felszínét. Hiszen a sáros, ragacsos földre rá sem lehet lépni, csak a szikkadt földbe lehet elvetni a magvakat, hogy idejében kihajtsanak, és termést hozzanak. Ez pedig a táplálékot, az életet jelenti számunkra. A böjti időszaknak is ilyen előkészítő szerepe van: felkészít bennünket a húsvét megünneplésére. Szükség van tehát a tél végi-tavaszi fuvallatra, a böjti szélre, hogy szárítsa, szikkassza a süppedős ingoványt, hogy alkalmassá tegye a vetésre. Mert a böjt a testre gyakorolt jótékony hatása mellett elsősorban mégis "lelkigyakorlat". Milyen szép ez a kifejezés, kár, hogy nem használjuk. Lelki felkészülés, lelki "edzés" a húsvét megünneplésére. Isten által megszentelt idő a böjt, amelynek tartalmi mondanivalója kell, hogy eltöltsön, feltöltsön bennünket: bűnbánatot kell tartanunk, és újból és újból meg kell térnünk Urunkhoz, akinek húsvéti megváltói művében van adva üdvösségünk. E nélkül a felkészülés nélkül, a böjti időszak tartalmi mondanivalójának az életünkbe való beépülése nélkül a húsvét megünneplése nem más, mint megemlékezés a természet évenkénti megújulásáról, nagy eszem-iszom vagy éppen "nyusziünnep" a gyerekeknek. Fontos tehát a böjti időszak, amelynek keretet, nyomatékot adhat ugyan a testi gyakorlat, az erőpróba, a böjt megtartása, a lényege mégis a lelkigyakorlat, a lelki felkészülés.

Jöjjenek hát a böjti szelek: szikkasszanak, szárítsanak, készítsék a talajt a Mag, az Isten igéje számára, hogy az jó földbe hullhasson, s ott kihajtva jó termést hozhasson - a mi életünkben is!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Zsó
#4. 2012. április 1. 09:26
Köszönöm véleményeteket kedves Kató és Fer-kai!

Egyetértek veletek. A böjt a testre jótékony hatással van, ahogy írtam is írásomban, de egész évben meg kéne tartani a mértékletességet. A nagy eszem-iszom előbb-utóbb testi betegségekhez vezet
Én a mindenből, de keveset híve vagyok.

Szélcsendes, szép napot kívánok szeretettel! Zsó
Juhász Kató
#3. 2012. március 30. 20:36
Aktuális írásod elgondolkoztató.
Csatlakozom Fer-Kai hozzászólásához. Az embereknek sokkal mértéktartóbban kellene élni.
Különösen érvényes ez idősebb korban. A sok, és nehéz étel fogyasztása túlsúlyhoz, betegségekhez vezet, de minden téren hasznos lehet a "böjt".
Fer-Kai
#2. 2012. március 30. 19:25
Azt hiszem, a böjtnek kellene természetesnek és állandónak lenni.
Vegetáriánusként mindig meglepődöm, ha valakinek a hús - akár csak időleges - elhagyása nagy dolog. Azon pedig végképp, ha egy ilyen időszakot nagy zabálás, "torkos csütörtök" előz meg.
E tapasztalatból kiindulva mondhatom, hogy (persze számomra is) minden téren állandó "böjtnek" kellene lenni:
a gondolatok, vágyak, indulatok, ítélkezések stb. terén is - vagyis az egoizmusnak kellene bennünk a biológiai minimumra csökkennie. Mert ez lenne a normális emberi állapot.
Sajnos legtöbbször a vallás (és a művészet) is az egoizmus kifinomultabb formában történő megjelenése.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek