Családi tragédia

Egy néhány éve történt tragédia körülményei


Réges-régen, mikor a szegény embereknek látástól vakulásig kellett dolgozniuk, hogy megéljenek a föld terméseiből, és a háziállatok adta tojásból, tejből, húsból, nem gondolta senki, - az egykor itt élt nagyszüleim sem - hogy a békés kis borsodi falu poros utcácskájában a XXI. század első évtizedében milyen tragédia következik majd be.
Az idő múlásával annyi változás ment végbe, hogy a faluból eltűntek az állatok, s a kertek többségét felverte a gaz. Nem csak teheneket nem lehet már látni esténként, amint fejésre várva vonulnak végig az utcákon, hogy mielőbb saját istállójukba érjenek, de nem sivalkodnak sertések az ólakban, nem működnek a kertekben a természetes fűnyírók, a bárányok sem. Aratás után a tarlókról legfeljebb az egerek, pockok takarítják be az elpergett magokat, mert eltűntek a libacsapatok, melyek élükön a gúnárral lelkesen mentek legelni, ha egy-egy gyerek kihajtotta őket. Az aprójószágok is elfogytak az ólakból. Lepusztultan, elhagyottan állnak a régen élettel teli istállók, legfeljebb az ott tárolt eszközök, rozsdás szerszámok emlékeztetnek azokra az időkre, mikor a falu szegény, de dolgos népe nem segélyekért állt sorba, hanem két keze munkájával előteremtette a mindennapi betevő falatot.
Manapság a községben egyetlen megélhetési lehetőség a közmunka, melyet kényszeredetten végeznek azok, akik csak ennek révén jutnak némi bevételhez.

A szép környezetben fekvő, lágyan egymásba hajló dombokkal határolt kis településre néhány évvel ezelőtt egy szegény család költözött. Zárkózottak voltak, nem barátkoztak az egyre fogyatkozó számban lévő törzslakókkal. A ház, - amelyet vettek - romos volt, teljes felújításra szorult, de hiába telt az idő, nem került sor a tatarozásra. Még évek múlva is csak nylon fóliák lengedeztek az ablakok helyén. Helyzetük - ahogy a gyerekek cseperedtek - nem hogy javult volna, de egyre romlott. A legnagyobb lány jól tanult, főiskolás lett, kollégiumba került. Hétvégeken is ritkán látogatott haza, egyre inkább taszította a nyomor, meg nem szívesen hallgatta szülei állandó zsörtölődését a pénzhiány miatt. A középső gyerek, a tizenhét éves fiú volt anyja reménysége. Abban bízott, hogy szakmát szerez, és valamelyik közeli városban kap majd munkát. A legkisebb, a nyolc éves kislány felnevelése még komoly kihívás volt a szülőknek. A szegénység miatti sok vitának válás lett a vége. A bíróság kötelezte az apát az otthon elhagyására, aki el is költözött egy távoli településre. Időnként azonban felerősödött benne a család iránti vágy, és olyankor megjelent a lepusztult háznál. Egyszer baleset érte. Esti órákban gipszelt lábbal kopogtatott az ajtón. A nagyfiú - látva szerencsétlen állapotát - megsajnálta, és kérte anyját, fogadják vissza. Az asszony tudta, hogy fia nagyon ragaszkodik apjához, ezért hozzájárult, hogy újra egy család legyenek. Egy darabig viszonylagos békében éltek, de a férfi igazi, garázda természete hamarosan felülkerekedett, és tettlegesen bántalmazta asszonyát. Ezt már a gyerek sem tudta elviselni, anyjával összefogva elzavarták az erőszakos embert. Ő azonban nem volt hajlandó vereségébe beletörődni, bosszút forralt. A szomszéd községben elrejtőzött egy istállóban, majd várt, míg leszállt az este. Az utolsó busszal visszament a faluba. Magával vitt egy baltát is, melyet a búvóhelyén talált. A buszon utazva ezt mindvégig kabátja alatt rejtegette. Éjféltájban a falu már teljesen kihalt volt, az utcákon senki nem járt. A ház közelébe lopódzott. Sötét volt, a fogyó Hold és a csillagok azért adtak annyi fényt, hogy tájékozódjon. A fóliával borított ablakon át könnyűszerrel bejutott a házba. A gyerekek fekvőhelye felé osont. Látta, hogy mindkettő mélyen alszik. Felemelte a baltát, és először fia fejére csapott le teljes erejével, majd a zajra megmozduló kislányra támadt. Mindketten azonnal szörnyethaltak. A gyilkosságok zajára a szomszéd szobában felébredt az anya, és kifelé indult, hogy megnézze, mi történt. Az ajtóban szembe találkozott a férjével, akinek kezét, arcát, ruháját gyermekei vére szennyezte be. Az asszony védekezni próbált, de az emberi mivoltából kivetkőzött férjével szemben tehetetlen volt. Őt is eltalálta egy jól célzott erős ütés, melytől a földre esett, majd újabb csapások következtek, melyek már végzetesek voltak. Kegyetlen tette után a férfi elmenekült, de nem jutott messzire. Másnap elfogták, és a terhelő bizonyítékok súlya alatt megtörve beismerte tettét.
Jelenleg börtönbüntetését tölti, s nagy valószínűséggel jobb körülmények között él, mint korábban.
A főiskolás lánynak életre szóló lelki terhet jelentett anyja és testvérei elvesztése, és az a tudat, hogy mindezt a szörnyűséget egykor szeretett apja követte el.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#7. 2014. január 26. 15:16
Köszönöm, hogy olvastad ezt a szomorú, de igaz történetet.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2014. január 24. 21:33
Fer-Kai
#6. 2014. január 24. 21:33
Ajjaj, ez rosszabb, mint a kevélység tudatlansága (bár azt is magán viseli): ez a bosszúvágy őrülete.
Juhász Kató
#5. 2014. január 24. 16:02
Köszönöm, hogy olvastad.
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. január 24. 12:46
Answer
#4. 2014. január 24. 12:46
Borzasztó tragédia.
Mit tesz a szegénység és a kilátástalanság egyes emberekkel.
Szerencsére az ehhez hasonló eset ritka.
A nagylány helyzete is rettenetes, ilyen tudattal kell, hogy leélje az életét.
Nagyon jól megírt történetedhez gratulálok!
Juhász Kató
#3. 2014. január 24. 12:41
Sajnos, egyre gyakrabban hallani a családi erőszakról.
Ez az eset szélsőséges, nem volna szabad idáig jutni.
Biztos, hogy a géneknek is lehet szerepe abban, hogy nehéz, kilátástalan helyzetekben ki hogyan reagál.
siktár éva
#2. 2014. január 24. 10:49
Rettenetesen megrázó történet ez kedves Katica. Volt lehetőségem annak idején amíg apukám élt és aktívan dolgozott, a rendőrségi bűnügyi szemlékbe betekinteni. Rengeteg ilyen és ehhez hasonló történetet olvastam. A pénztelenség, a szegénység, a kilátástalanság borzalmas dolgokat képes kihozni az emberekből. No persze, már aki a bűnözésre eleve hajlamos. Mert a gének...

Szeretettel gratulálok írásodhoz és ölellek:
Évi
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek