Döme Zsuzsa - Hatvanon innen - 35. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen észrevettem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.

 

 

Vigyázz, kész, ősz

 

Azt hihetné bárki, hatvan táján ráérősen, lassacskán csordogál az élet. Lustán morzsolgatja az ember a napjait, egyiket a másik után, s nincs egyéb dolga, minthogy elmerengjen a múlton.

Aki ezt gondolja, téved. Előfordul ugyanis, hogy a nyugdíjasnak még ebédelni sincs ideje. Kora reggel például meg kell fogalmazni a fellebbezést, amelyben tudatja biztosítójával, nem ért egyet kárszakértőjük azon megállapításával, hogy „káresemény nem történt." Már hogyne történt volna! Az elektromos csengőkapcsoló ismeretlen, érthetetlen okból kiégett, nyoma ott éktelenkedik házuk homlokzatán olvadt műanyag és nagy kiterjedésű fekete korom formájában.

- Csakhogy a tűz nem terjedt tovább éghető anyagra! - állítja a biztosító, és ebben teljesen igaza van.

- Viszont a csengő nem volt zárlatos, s a tűz nem az elektromos berendezés hibájából keletkezett - állítja a villanyszerelő, akinek szintén igaza van.

Hát akkor nem marad más hátra - fellebbezzünk!

Nosza, hősünk meg is írja a kellő érvekkel alátámasztott levelet, nyomtatása közben azonban váratlanul megbokrosodik a nyomtató. Sebaj, gondolja, majd e-mailben elküldi a szöveget lányához. A citromail azonban nem fogad szót. Na, majd a g-mail! Jaj, azon meg a múltkor változtattak! Mindig mindenen változtatnak, pont, amire megtanulná a régit, megint újítanak, hát mit variálnak ezek annyit, ráadásul éppen most, amikor körmére ég a dolog, hát mit gondolnak ezek magukban, hát azt hiszik, mindenki számítógépes zseninek született?!

Ujjé! Többszöri próbálkozását végre siker koronázza. Szélsebesen elnyargal a város túlsó végében lakó gyermekéhez, lihegve panaszolja, nem elég a kár, más izgalmakat is át kellett élnie a nyomtató, a citromail és a g-mail miatt.

 - Igazán hozhattad volna pendrive-on is, anya!

Mintha az olyan egyszerű volna! Mintha magától értetődő volna! Ha egyáltalán eszébe jutott volna! Ha tudná, hova tette! Ha emlékezne rá, mikor használta utoljára!

Végre! Végre sikerült minden hivatalos dolgot elintéznie.

Megkönnyebbülten teker hazafelé az árnyas kerékpárutakon. Most fedezi csak fel, hogy ősz van, igazi, visszavonhatatlan, ragyogó színekben tobzódó ősz.

- Talán még vénasszonyok nyara is lesz - reménykedik hősünk. Kedvtelve gyönyörködik parkok, patakok szabdalta szülővárosában, nemegyszer szándékosan tesz kerülő utat csak azért, hogy minél tovább láthassa a hervadásában is méltóságos őszt. A lombhullató fák, bokrok közelségében romantikus lelke ellágyul; a kellemetlen gondolatokat - mint például a tüzet kiváltó szándékos gyújtogatás gyanúját - messzire elhessegeti magától, és rendíthetetlen nyugalmán nem változtat az sem, hogy tudja, a nap további része keresgéléssel telik majd el. A föld alól is, de elő kell kerítenie azt a pendrive-ot!

Fogadkozását telefoncsörgés szakítja meg. Egyik régi, általános iskolai osztálytársa arra kéri, segítsen megszervezni az osztálytalálkozót.

- Mégis csak te érsz rá a legjobban! - mondja.

Meghökken. Mintha nem lenne elég dolga... Hát talán nincs két unokája? Talán nincs elég megíratlan témája? Ám kedvére való a feladat, mert megint van min tűnődni, lehet tervezgetni, telefonálgatni, szervezni. Vajon mit szól majd osztályfőnökük, amikor megjelennek nála 1966-ban végzett tanítványai?

...Mozgalmas volt az ősz, unalomról szó sem lehetett. Időközben a biztosító - a fellebbezésnek helyt adva - mégis csak hajlandó volt kártérítésre. Az egykori osztályból is felkerekedtek néhányan, hogy meglátogassák régi osztályfőnöküket, s magányos rejtekéből az igazak álmát alvó pendrive is előkerült.

Hiába volt kellemes, hosszú és szép az ősz, hősünket mégis hiányérzet gyötri. Nem adott benne magának egy percet sem arra, hogy kellőképpen hódoljon kedvenc évszakának. Mindig csak szeme sarkából figyelte, menet közben csodálta, ablakon át bámulta, sosem közvetlen közelről nézte, nem véste örökre az emlékezetébe. - Ehhez talán meg kell öregedni - mormolja magában. - De kinek van arra ideje?

 

 

 

Előző rész...

A legelső rész

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#8. 2013. november 3. 19:07
Kedves Zsuzsa!

Én soha nem gondoltam, hogy a nyugdíjasok unatkoznának. Többeket ismerek, akik olyan aktívak és fittek, mint amilyen Te is vagy. Sok fiatal példát vehetne róluk.

Tetszett ez a rész is, van benne humor, de tanulság is.
Miközben örökösen versenyt futunk az idővel, nem vesszük észre a körülöttünk lévő csodákat. Pedig visszahozhatatlanok.

Köszönöm, hogy olvashattam, ezután több időt szánok a természet szépségeire :-)

Szeretettel ölellek:

Csilla
Döme Zsuzsa
#7. 2013. november 3. 18:48
Kedves alkotótársaim,
köszönöm, hogy időt szántatok erre a számomra megunhatatlan sorozatra.
Fer-Kai
#6. 2013. október 28. 22:39
Fél perc intenzív figyelem, teljes odaadás is elég lehet az ősszel való találkozásra - csak közben szinte el kell tűnni, fel kell szívódni, minden lázas teendőnkkel együtt.
Kedves, mélyen emberi kis történetek ezek.
Answer
#5. 2013. október 28. 17:08
Kedves Zsuzsi!
Vigyázz, kész, ősz, elment...
Még nem, de lassan igen.
Miért hiszem azt, hogy csak én vagyok így az idő mindenre kiterjedő beosztásával?
Lehetetlen.
Pedig "Ami elmúlt, vissza sose tér", mondja a régi sláger.
Még van időd talán pótolni ennek a szép évszaknak az üzenetét.
Csak el ne felejtsd (felejtsük!).
Szeretettel olvastalak!
Mara
#4. 2013. október 28. 16:12
Kedves Zsuzsa!

Azt hittem időmilliomos leszek, de nem, és ez így van jól. felejtünk? szégyenlem bevallani, de amióta az eszemet tudom, feledékeny voltam, most meg aztán sűrűbben van: miért is mentem a konyhába?
Na én már nyolcvanon innen vagyok, de nem adom fel!
Szeretettel gratulálok: Radmila
Eliza Beth
#3. 2013. október 28. 10:42
Olyan jó ez a sorozat, az ember legalább látja, mi vár rá :-)))
Juhász Kató
#2. 2013. október 28. 07:31
Drága Zsuzsa!
Igazad van, a nyugdíjas mindig elfoglalt, és addig jó, míg aktív tud maradni.
Rövid ideig dolgoztam biztosítónál, tudom, hogy ha fizetni kell, sok a kibúvó.
A számítógéppel kapcsolatos gondok is nyomasztják a nyugdíjast. Te legalább tudod, hogy kell pendrive-ra tenni egy anyagot.
Kívánom, még soká ne legyen időd megöregedni.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek