Döme Zsuzsa - Hatvanon innen - 46. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen észrevettem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.

 

Naplemente

 

Mégsem maradt el, eljött hát, megérkezett végre a vénasszonyok nyara! Milyen jó is így tétlenül, semmire sem gondolva pihenni a hintaágyban!

Ez a boldogító érzés egy-két pillanatig tart csupán, talán addig se. Hősünk ugyanis szokása szerint minden percet ki akar használni; most éppen szanaszét csapongó gondolatai között próbál valamiféle rangsort felállítani. Miért is kell mindig logikusan egymásba fűzni a még csak szunnyadó, alig pislákoló gondolatot? - korholja magát. S ugyan miért nem találtak ki már egy gombnyomásra guruló, kormányozható kerti ágyat, amelyet mindig oda lehetne irányítani, ahol éppen süt a nap?! Így elmélkedik magában, miközben úgy látja, ez a türelmetlenül várt vénasszonyok nyara különösen alkalmas számvetésre. Ideje, hogy önvizsgálatnak vesse alá magát.

Nos, úgy vette észre, az utóbbi időben mintha többet beszélne magában, mint hangosan. Rövid tépelődés után meg arra a felfedezésre jut, hogy mostanában többet gondolkodik, mint ír... Agyát szudoku fejtésével tartja karban; ha előző este nem sikerül megoldania a rejtvényt, befejezi másnap. Memóriáját éjszakánként, ha nem tud aludni, úgy edzi, hogy verseket ír gondolatban, s a versszakokat addig mondogatja magában, míg meg nem jegyzi. Elalvás előtt átismételgeti néhányszor, nehogy elfelejtse reggelre, s csak aztán hajtja álomra sok viszontagságot megért fejét. Felébredve persze nem mindig jut a „teljes mű" az eszébe, de nem bánja, csak legyint: Több is veszett Mohácsnál! Érdekes módon aztán az egyik verssor hozza magával a másikat.

Körülötte majdnem mindenkinek van valamilyen egészségügyi problémája, a hatvanon túliaknak különösen. Valami bajának neki is kell lenni! Kizárt dolog, hogy hatvanon túl - nem csekély méretű agydaganatát leszámítva - itt áll (fekszik) tetőtől talpig egészségesen! Na, jó, még nem motyog, nem totyog. Járása cseppet sem bizonytalan, inkább szeles, határozott, sportcipőben pláne. Látása ugyan hagy maga után némi kívánnivalót, de amióta kitalálta, hogy minden helyiségben tart egy okulárét, azóta nem panaszkodhat. Külön szemüveggel nézi a tévét, megint másikat használ számítógéphez; a harmadik főzéshez kell, a negyediket pedig a táskájában tartja. A feledékenységből magán felejtett szemüveggel lendületesen jár-kel ide-oda, s időnként maga is meglepődik, amikor az étkezőben gyülekező különböző „szemre valók" közül úgy válogathat, akár egy optikai szaküzletben. Az ötödik szemüveg: tartalék, arra az esetre, ha nem találná meg a többit. Hja, vak tyúk is talál szemet!

Lám, ha most kihozta volna valamelyiket az öt közül, elolvashatná a helyi napilapot... Felkászálódik, hogy elgémberedett tagjait megmozgassa, majd leül. Reccs! Bumm! Első gondolata mégsem a bosszankodásé. Hősünk ugyanis - emlékeznek-e még? - mindig és mindenben csak a jót látja, így hát nem szemüvege elgörbült keretét sajnálgatja, ó, nem, dehogy! Annak örvendezik, hogy ilyen előretekintő volt: Na, ugye?! Hát nem megmondta? Hát mégse felejtette el, mégiscsak kihozta magával a szemüveget!

Fordul a nap, fordul hősünk is, megbabonázva követi a nap járását. Most éppen az udvar közepére cipelt kényelmes karosszékében ücsörög, arcát a nap felé fordítja, hogy tovább melengessék az éltető sugarak. Vajon minden hatvanon felüli szeret mélázgatni, merengeni - vagy csak ő? Mert saját gondolataiban olyan mélyen el tud merülni, észre sem veszi az idő múlását.

 A tapintatosan búcsúzó nap sugarai már ott találják az udvar végében. A merengésről régi emlék jut eszébe. A diákírók, diákköltők országos találkozóján a részvevőket sárvári gimnazisták látták vendégül, ki is mentek eléjük a vasútállomásra. Tizenhat-tizenhét éves - igen, annyi is volt hajdanán! - hősünket meglepte, hogy egy diáklány egyenesen feléje tart.

- Honnan tudtad, hogy a sok utas közül kit kell keresni? - kérdezte tőle.

- Óh, igazán egyszerű volt. Azt mondta az osztályfőnökünk, hogy mindenki válasszon ki magának egy révedező tekintetű alakot.

Lement a nap a maga járásán. Az udvarra árnyék vetül, ideje máshova költözködni. A déli tájolású teraszon lehet még egy ideig sütkérezni, rakosgatni a széket innen oda, amoda, azután meg lehet gyönyörködni a naplementében.  Korán kelt fel a nap, elfáradhatott a folyamatos szolgálatban, mégsem távozik sietve. Olyan elszántan csimpaszkodik az ég aljába, mintha attól félne, ha egyszer lekerül onnan, soha többé nem tud visszakapaszkodni. Minden erejét összeszedve sokáig küzd, hogy önmagából megmutathasson, adhasson még valamit. Bíborba borul a lángnyelvek nyaldosta ég.

- Hiába, no - gondolja magában a felemelő látványtól elvarázsolódott, romantikus lelkületű hősünk -, a legszebb napszak mégis csak a napnyugta.

S még csak szemüveg se kell a nézéséhez.

 

Előző rész...

A legelső rész

 

(Ez a "révedező tekintetű alak" nagyon jóóóóóóóó! De az egész "élménybeszámoló" szuper. Legalább látom, mi vár rám (vigyorgó szmájli helye) - Eliza)


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#7. 2014. október 31. 14:28
Köszönöm, hogy vagytok. Erőt adtok.
alinka
#6. 2014. október 26. 22:49
Öröm olvasni ennyi szépséget, bölcsességet... És hasonlóságot . Köszönettel, hogy megírtad és hálával azért, hogy pont ilyen vagy.
Mara
#5. 2014. október 25. 01:14
Szeretettel gratulálok: Mara
Csilla
#4. 2014. október 23. 20:03
Zsuzsi, én most nem motyogtam, hanem hangosan nevettem, majdnem leesett a szemüvegem az orromról, pedig nekem ( még csak) egy van.

Némelyik résznél magamra ismertem. :-)
Fer-Kai
#3. 2014. október 23. 14:48
Az ilyen mélázós, révedezős időszak spontán meditáció - kóstoló az időtlenségből.

Nekem 13 éves kamaszként (egyfajta ráébredésként) volt először ilyen melankolikus, révedezős, felemelő időszakom mulandóságról, múlhatatlanságról. Egészen közel éreztem magam az idős emberekhez. Még alig időztem a világban, s - mély hálát érezve - már búcsúzkodni kezdem tőle.
Answer
#2. 2014. október 23. 13:53
Újabb remek epizód, gratulálok, kedves Zsuzsi!
Szeretettel: Answer
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek