Döme Zsuzsa: Hatvanon innen - 33. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen észrevettem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.

 

 

Kapóra jöttek a molyok

 

A hatvan körüliek fogadatlan prókátoraként hősünk kötelességének érzi, hogy sorozatában a korosztályába tartozó nők tipikus életérzését fogalmazza meg. S most mégis mit tesz e helyett? Ellentétes nemű generációja gyanús pálfordulásán töpreng. Nemzedéke férfi tagjai újabban ugyanis sörhörpintés, borkóstolgatás helyett szakácskönyvek garmadáját bújják, gasztronómiai műsorokat néznek meccsek helyett, s hagyományos szerepükből kivetkőzve nem restek egymással recepteket cserélni.

Az ízletes ételhez szükséges előkészületekről a legtöbb családban általában a feleség gondoskodik, aki kora reggel bevásárol, utána előkészíti, megmossa, meghámozza, beáztatja, felaprítja, felkockázza, megdinszteli, bepácolja az ebédhez/vacsorához valókat, miközben a férj elmélyülten tanulmányozza a szakácskönyve(ke)t. Néha néz csak fel onnan, de csak azért, hogy lássa, mikor kaparinthatja magához a fakanalat.  Végre eljön a várt pillanat, s már veszi is kezébe - teremtette, még jól is áll neki! -, elvégre a főzéshez a legeslegjobban a férfiak értenek.

Gondos neje időközben előkészíti a főzéshez szükséges edényeket, felhasználás szerinti sorrendbe állítja a nyersanyagokat tartalmazó tálakat. Sietve megteríti az asztalt, kiviszi a szemetet, kibéleli a kukát, s folyamatosan elmosogatja, tisztára törli a tányérokat, amelyeket föllelkesült férjura víg fütyörészés közben elegáns mozdulattal minduntalan a mosogatóba helyez.

...A dicséretek bezsebelése a házigazda kizárólagos privilégiuma, elismerően csettint, cinkosan hunyorít - hiába, no, főzni tudni kell! -, s a családtagoknak és/vagy vendégeknek büszkén kijelenti, legközelebb olyan menüt készít nekik, hogy mind a tíz ujjukat megnyalják utána.

Kezében a fakanál és az evőeszközök  helyét csakhamar a távirányító foglalja el -  anélkül ugyanis nem álom az álom! -, s már durmol is. Oldalbordája még kávét, gyümölcslét kínál, elbúcsúzik a családtagoktól, aztán leszedi az asztalt, elmosogat, fölsöpri és fölmossa az étkezőkonyhát. Szeret gazdaságosan kihasználni minden percet, amíg szárad a járólap, addig például egy cetlire összeírja másnapi halaszthatatlan teendőit:

  • - posta
  • - gyógyszertár
  • - bevásárlás
  • - főzés
  • - unokáért az oviba

Miközben a rá váró feladatokat jegyzi, eszébe jut: ezen a napon most ült le először. Ugyan hogyan is győzte, amikor még nem volt nyugállományban?!

...Mondom, így zajlik ez a legtöbb helyen, egyedül hősünk vonta ki magát ebből a hagyományos szereposztásból még tavaly nyáron, amikor élelmiszermolyok váratlan felbukkanása miatt egyetlen határozott mozdulattal kukába szórta az összes szakácskönyvet, nehogy a kártevők befészkeljék magukat a kötetek lapjai közé.

Hogy a szakkönyvekkel sikerült egyszer s mindenkorra végleg leszámolnia, hősünk megkönnyebbült, jóleső érzéssel gondolt arra, mostantól főzés közben szép terveket szövögethet, rímeket faraghat, „fejben" is megírhatja a Hatvanon innen 33. részét, mert hál'isten nem kell többé végighallgatnia, mit ír valamelyik szakácskönyv éppen ide vonatkozó része.

Csakhogy a könyvek száműzésével egy időben mintha megszaporodtak volna a gasztronómiai jellegű műsorok a tévében. Bárhova kapcsoltak, mindenütt főztek, ettek, főztek, ettek, sütöttek, főztek, ettek egyfolytában és vég nélkül. Egyetlen nagy kondérból, végeláthatatlan tepsiből állt már az egész világ, de azért csak sütöttek, főztek tovább rendületlenül.

- Hát már a tévéből is ez árad?! - keseredett el hősünk.

Meg is kockáztatta az ártatlan kérdést.

- Mi lenne, ha néhanapján a közeli étteremben ebédelnénk?!

A választ akár előre borítékolhatta volna.

- Pont most?! Amikor végre mind a ketten nyugdíjasok vagyunk?!  Hát talán nincs a főzésre elég időnk?! És különben is: mit csinálnánk akkor egész nap?!

 

 

 

Folyt. köv...

Előző rész...

A legelső rész

 

Döme Zsuzsa


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Döme Zsuzsa
#11. 2013. szeptember 15. 19:11
Köszönöm a hozzászólásaitokat.
Utólag még - akár az önmagát beteljesítő jóslatok - az is valóra vált, amit pedig némi túlzásként biggyesztettem a gondolatok közé.
sarahajnalka
#10. 2013. augusztus 28. 08:44
Kedves Zsuzsa, gratulálok érdekes, jópofa írásodhoz, Hajnalka
Mara
#9. 2013. augusztus 27. 21:08
Kedves Zsuzsa!

bennem pajzán gondolatokat ébresztettél. Miért is fordulnak a férfiak a gasztronómiához ebben a korban:))))

Szeretettel olvastalak: Mara
Juhász Kató
#8. 2013. augusztus 27. 20:27
Csatlakozni szeretnék Csillához. Nincs jobb a
Horváth Ilona szakácskönyvénél. Legalább 30 éve már, hogy a család minden nőtagjának megvettem, és mi
is rongyosra használtuk.
Tavaly láttam egy újabb kiadását, nagyszerű karácsonyi ajándék lenne a főzni szerető férfiaknak.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2013. augusztus 27. 15:53
Juhász Kató
#7. 2013. augusztus 27. 20:10
Kedves Zsuzsa!
Egy pszichológustól hallottam, hogy 60 év felett
az emberek viselkedése alapvetően megváltozik.
Ezek szerint nem csoda, hogy a férfiak főzni kezdenek.

Szeretettel olvastalak, tetszett nagyon az írásod!
Answer
#6. 2013. augusztus 27. 16:41
Jó dolog a főzés, ha nem kényszer, hanem ínyencség, vagy hobbi.
Az állandóság sokat kivesz az élvezetből, és Elizához csatlakozva, talán lehet mással is időt tölteni.
A lenyomat magért beszél, gratulálok, Zsuzsi!
Csilla
#5. 2013. augusztus 27. 15:53
Kedves Zsuzsi!

Nem is tudom, hogy melyik a nehezebb munka: az előkészületek és az utómunkálatok, vagy maga a főzés (ízesítés, kavargatás, kóstolgatás). Én inkább az utóbbit választom :)

Mellesleg, ha a férfiak összeállnak, olyan gulyást és pörköltet tudnak rittyenteni, hogy annak az ízét még most is érzem a számban. Lehet, hogy a főzés közben elfogyasztott jó kis házi pálinka és borocska is besegít :-)

Nálunk a televíziós főzőműsorok helyett az internetes receptgyűjtés dívik férfi ágon.
Én maradok a jó öreg Horváth Ilona szakácskönyvnél. A molyok ugyan nem rágták meg, de a sok forgatástól elrongyolódtak a lapok, de azért még használható :-)

Élvezettel olvastam újabb szösszenetedet.
alinka
#4. 2013. augusztus 27. 13:35
Nem is értem, nagyon ismerősnek tűnik. Jól megfogtad a fakanal véget!!! Nagyon tetszik.
Fer-Kai
#3. 2013. augusztus 27. 11:21
Oldalborda kirántva - a megszokott szerepéből...
(a teremtés koronája pedig méltó helyére kerül :)

Kedves kis apróságok a mindennapi Életből.
Eliza Beth
#2. 2013. augusztus 27. 11:06
Ezt én nagyon szeretem! Azért a főzésen kívül is van mit csinálni, üzenem az "ellentétes nemű generációnak" :-)))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek