Döme Zsuzsa: Hatvanon innen - 37. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen észrevettem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.

 

 

 

Hány éves tetszik lenni

 

Mostanában illik fiatalnak maradni, vagy legalább fiatalosnak mutatkozni; erre a korosztályra specializálódott a szépségipar, a divatipar... - füstölög hősünk, akit negyvenes éveiben járó leánya kísér el Budapestre egy rendkívül fontos egészségügyi konzultációra.

- Szép leánya van - jegyzi meg elismerően a professzor, aki ettől kezdve csak a gyermekének magyaráz. Igyekszik pedig ő is feltenni (előre megfogalmazott) kérdéseit, amelyek bizonyítják érdeklődését és témában való (csekély) jártasságát, a válaszokat azonban az országos hírű szaktekintély mindig egyenesen a leányának szegezi.

Hősünk egy ideig tanulmányozza, hogy a bútorok ergonómiai szempontból megfelelő helyen vannak-e, magában megtervezi, milyen hangulatos színekkel oldaná fel az iroda egyhangú fehérségét, utána pedig az eddiginél is szakavatottabb hozzászólásokkal igyekszik felhívni magára a gyermekével elmélyülten társalgó orvos figyelmét.

Hiába.

Valójában kellemetlen ez a nélküle folyó eszmecsere. Egész életében önállóan döntött, határozottan intézkedett saját ügyeiben, most azonban kiszolgáltatottnak érzi magát. Ezek itt ketten úgy tesznek, mintha nem is az ő agydaganatáról lenne szó!!!

- Nemcsak szép, hanem okos is! - fordul végre hozzá a főorvos.

Hősünk megkönnyebbülten sóhajt, úgy érzi, ma érdemes volt felöltözködnie. Ha hosszú idő után is, ha gyermeke pozitív tulajdonságainak köszönhetően is, mégis csak terelődik rá némi figyelem.

Hej, nem is tudná leírni azt a büszkeséggel vegyes örömöt, ami most benne kavarog!

Mégis csak jó helyre jöttek!

- Hány éves tetszik lenni?

Ez a kérdés persze már neki szól. Hősünk őszintén vallja be az utóbbi időben egyre pergőbben szaporodó éveinek számát.

- Egy tízest nyugodtan letagadhat!

Mit mondott?! Mennyit??? Tízet?

Csak??? Csak tízet???

Először megsértődik. Aztán berzenkedni kezd.

- Igazán mondhatott volna többet is. Tizenötöt legalább... Na, jó, legyen tizenegy... Na, de hogy tíz????

Végül azért nagy nehezen megbékél, belenyugszik a tízbe, de hatvan körüli asszonytársaival sorsközösséget vállalva magában ekként háborog:

- Tulajdonképpen miért is kellene letagadni akármennyit is?! Miért is kell nekünk mindig fiatalabbnak látszani???? Miért? Miért? Miért?

A továbbiakban már csak a lényegre koncentrál. A lényeg pedig az, amit titokban sejtett, ösztönösen megérzett, remélt: leletei alapján a műtéti beavatkozást a tudós orvosprofesszor sem javasolja.

Hurrá!

A lépcsőházban leánya szeretettel átkarolja.

- Úgy örülök, anya, hogy mindenki fiatalabbnak néz téged!

Ezt mondja a leány, aki szép is, meg okos is, s mindketten tudják, hogy a beszéd más irányba terelése csak arra jó, hogy a hősünk feje körüli aggodalmakat eloszlassa.

- Mennyinél?!

- Mint amennyi vagy.

- Azért talán nem ártott volna valamilyen hatékony koreai arckrémet rendszeresen fölkenni az ábrázatomra! - válaszolja olyan hirtelen rászakadt nyugalommal, mintha az elmúlt feszült hónapokban ez lett volna legégetőbb gondja. Gondtalanságának bizonyítására szívesen elő is venné vállra akasztós kézitáskájából a tükrét; tulajdonképpen most sajnálja életében először, hogy sem fésűt, sem tükröt sosem cipelt benne.

Na, mindegy, csak most az egyszer érjen haza, többé Budapestre, kórházba, egyetemre be sem teszi a lábát!

Ha meg mégis jön, legközelebb már egyedül is idetalál.   

Kíséret nélkül, persze.

Naná, hogy egyedül!

 

 

 

Előző rész...

A legelső rész


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zelgitta
#10. 2014. április 19. 18:12
Kedves Zsuzsa,
most először kopogtam be Hozzád, de nem bántam meg.
Ötletes, humoros, szórakoztató írásod jókedvre hangol így Húsvét Nagyszombatján. Ha Rólad szól, hát nagy gratula a gyógyulásodhoz, úgyszintén az íráshoz.

Áldott húsvéti Ünnepet,
Brigitta
Döme Zsuzsa
#9. 2014. április 15. 14:36
Kedves Fer-Kai!
Nem szándékosan felejtettelek ki a nevek felsorolásából, hanem véletlenül. Ugye, megbocsátod ezt egy hatvanon túlinak, aki időnként hatvanon, sőt ötvenen inneninek képzeli magát.
Szívből köszönöm jókívánságodat.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2014. április 14. 21:13
Döme Zsuzsa
#8. 2014. április 15. 14:31
Kedves Eliza, Lackó, Kató, Csilla és Mara!
Köszönöm megtisztelő figyelmeteket.
Mara
#7. 2014. április 14. 23:16
Kedves Zsuzsa!
örömmel olvastam írásod és szeretettel gratulálok: Mara
Fer-Kai
#6. 2014. április 14. 21:13
Ilyen "hirtelen rászakadt nyugalmat" kívánok a FőHősnek, s maradjon is meg mindig!

(Azt hiszem, a Lélek esetében fordítva lehet: egy érett, idős lélek a fiatal. Gyermeki, sőt "csecsemői". Ártatlan.)
Csilla
#5. 2014. április 14. 20:21
Kedves Zsuzsa!

Kíváncsian vártam a 37. részt. Most már a hangodat is hallom olvasás közben. Jókat kuncogtam élcelődő írásodon. Bár a téma komoly, mégis lehet viccesen tálalni, és ez nagyon fontos.
Szombaton mondtam is Neked, hogy fiatalabbnak gondoltunk...... és éppen erről (is) szól a történet! Nahát, mily' érdekes!!!!

Vigyázz magadra, szeretettel ölellek:

Csilla
Juhász Kató
#4. 2014. április 14. 16:24
Kedves Zsuzsa!
Arra a jelenségre, hogy az orvosok a hozzátartozóhoz beszélnek, és nem a beteghez, már én is felfigyeltem.
Talán meg is fejtettem az okát.
A lényeg az, hogy jól vagy, és ennek nagyon örülök.
Írásodhoz gratulálok!
Answer
#3. 2014. április 14. 15:57
Örülök, hogy visszatértél és jól vagy, kedves Zsuzsi!
Írásodban az örök női dilemma jelenik meg: "Hány évesnek látszom?"
Én azt gondolom, mindenki annyi éves, ahánynak érzi magát, és ha boldog, még annál is fiatalabbnak!
Hogy ez közhely?
Nem baj, mert mégis így van!
Szeretettel olvastalak!
Eliza Beth
#2. 2014. április 14. 09:09
Drága Zsuzsám!
Kívánom, hogy az ilyen humoros szösszenetekkel írd ki magadból a betegséget és légy "egyre jobban és jobban" (ahogy az agykontroll mondja).
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek