Döme Zsuzsa: Hatvanon innen - 39. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen észrevettem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.

 

 

Ilyen egyszerű

 

Ez az a hely, ahonnan nem lehet elkésni. Hősünknek először sorszámot kell húznia, utána lemegy a „mínusz második emeletnek" nevezett előkelő alagsorba, hogy onnan saját kezűleg - biztos, ami biztos - felhozza kartonját, amit ezután lead a „Regisztráció" feliratú pultnál. Csak ezután nézi meg, hányas sorszámot kapott az imént, s innentől kezdve nincs is már más teendője, mint hogy leüljön, vagy - ha megfelelő időpontban érkezett - beálljon a vérvételre várakozók hosszan kígyózó sorába. Ilyen egyszerű.

Valójában azonban az indulást gondos készülődés előzi meg. Először is már előző este megkeresi nem véletlenül zöld - a remény színe! - színű dossziéját a korábbi leletekkel. Sosem kérik ugyan, de hősünk szereti fitogtatni felkészültségét. Ha nagyritkán kérdeznek tőle valamit, hát legalább puska legyen a keze ügyében! A testesedő irattartó egyébként nemcsak a kórelőzményeket hordozza, hideg esetén is jó szolgálatot tesz, a széken meleg sál és kispárna alá téve óv a megfázás ellen. Ha már egyszer az embernek van egy jókora agydaganata, legalább ne náthásodjon meg idő előtt! Hú, brrr! Még csak az kéne!

Utána keres egy novelláskötetet, mostanában Tömörkény István írásait olvassa, majd előkészíti, egy kupacba rakja sudoku rejtvénymagazinját, a radírt, a ceruzát és a tollat, szemüvegét, jegyzetfüzetét (hátha elkapja az ihlet, s le tud jegyezni egy-egy verset), könyvtári olvasójegyét. Tégelybe teszi másnap délelőtt feltétlenül beveendő gyógyszer- és étrend-kiegészítő kollekcióját, üvegbe a dobozos paradicsomlét, flakonba a vízzel elkevert kifacsart citromlét önti, s hogy reggel nehogy elfelejtse, előveszi a natúr joghurtot, a kávés kanalat, a szalvétát, a WC-papírt, az előzetesen gondosan feltöltött mobiltelefont és a helyi napilapot, a Vas Népét.

 Puff neki, a szendvics nem kimaradt!?

Na, azt majd holnap!

S másnap reggel fél nyolckor már pattan is a kerékpárjára, amelynek elöl-hátul teletömött kosara alapján azt gondolhatná a szemközti szomszéd, hogy többnapos országjárásra megy, pedig csak tizenöt-húszpercnyi kényelmes bringázás vár rá.

Hipp, hopp, már ott is van. Zsúfolt a kerékpártároló.  A váróterem is az. Rengetegen vannak, férfiak, nők, fiatalok, középkorúak, hatvanon inneniek és túliak vegyesen. Senki sem türelmetlenkedik, mindenki megadóan várakozik. Reggel még álmosak a sorstársak, nemigen beszélgetnek. Aztán mintha csak randevút adtak volna egymásnak a régi ismerősök, kórházi szobatársak, gyermekkori játszótársak, friss „sorstársak" találkoznak, és üdvözlik egymást kitörő örömmel. Az onkológia ilyenkor leginkább egy zsúfolt váróteremhez hasonlít.

Kilenc óra tájban szűnni nem akaró, egyre erősödő zsongás hallatszik. Látásból már majdnem mindenki ismeri a másikat. Miből, mennyit, mikor, meddig, mióta, miért... Ahány ember, annyi sors. Műtét előtt, után. Sugár, kemoterápia. Itt lehet beszerezni a leghasznosabb információkat, megvitatni a tapasztalatokat. El ne felejtsen sugarazásra törülközőt és papucsot vinni! Nem érheti majd nap azon a részen, tudta-e? Hányáscsillapítót is szerezzen be!

Nincs két egyforma gyógymód, de gyógymódajánlásból jut bőven. Vitaminok. Szódabikarbóna. C-vitamin, C-vitamin, C-vitamin. Cékla, szőlőmagkivonat, hagyma, fokhagyma. Brokkoli, paradicsom, vörösbor. (Na, ugye?!) Citrom, spárga, C-vitamin. Eper, málna, áfonya, dinnye...  Hmmm!

Tíz óra tájban érkeznek le a kórházi osztályról a főorvosok. Mire hősünk tizenkettő, fél egy körül sorra kerül, örömében minden búját-baját elfelejti. Fürgén perdül a professzor elé, akit igyekszik megelőzni a kérdéssel.

-         Hogy van?

Elment ez a délelőtt is.

Igaz, tölthette volna hasznosabban, friss levegőn, napsütésben is - de legalább majdnem megfejtett egy sudokut, majdnem kiolvasta a Tömörkény-könyvet, átlapozta a Vas Népét, mindent megevett és megivott, amit magával hozott. A kötelező tablettákat, önként szedett kapszulákat is akkurátusan bekapkodta... Ugyan mit is akarhatna még?

A nap ragyog. Szerencse, hogy útba esik, pár méter csupán a könyvtár. Oda is beugrik egy újabb Tömörkény kötetért.  

Néhány perc múlva már kedvenc drótszamara hátáról tekinget derűsen jobbra, balra, előre, néhol hátra. Mindig is mondta: a kerékpár legfőbb előnye az autóval szemben az, hogy sokkal magasabbra és messzebbre ellát róla az ember. A belváros felé vezet ilyenkor hősünk útja. Bizsergető öröm tölti el a békés látványtól, szülővárosa szívet melengetően, megnyugtatóan szép. A zöldövezethez közeledve látja, hogy a kertekben piroslik már a cseresznye, néhány nap múlva lehet is vele bombázni a szervezetet.

 - Nesze, nesze neked, daganat! Üsd, vágd, nem apád!

Bár Dr. Buda László véleménye szerint egészen másként kell bánni a testünket ért elváltozásokkal. De erről inkább máskor...

 

 

Előző rész...

A legelső rész


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#8. 2014. június 11. 17:39
Pillanatkép az egészségügy és a páciens kapcsolatáról.
Néha elég reménytelennek látszik a helyzet, de a jó beteg megértő, meg aztán mit tehet mást.
Ja igen, ha a zsebe engedi, fordulhat a magánkezelés irányába.
Talán, ha a sok meggyőződésem szerint felesleges állami kiadás helyett megtámogatnák az egészségügyet, nem kellene pédául fél napig tartania egy egyszerű laborvizsgálatnak.
Kiváló Döme Zsuzsás írás!
Gratulálok!
Döme Zsuzsa
#7. 2014. június 10. 21:28
Köszönöm.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2014. június 7. 21:22
Csilla
#6. 2014. június 7. 21:22
Kedves Zsuzsi!

Ismerős ez a "kórház szindróma", de így, humorral fűszerezve nem is olyan rémes. :-))))


Barátsággal:

Csilla
Döme Zsuzsa
#5. 2014. június 7. 20:29
Kedves Fer-Kai!

Én tartozom neked hálával és köszönettel.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2014. június 6. 17:12
Döme Zsuzsa
#4. 2014. június 7. 20:27
Kedves Kató!
Igazad van, gyógyteákról nem esett szó. Megszívlelem a tanácsaidat, köszönöm szépen.
A zöld marad, a bajból pedig sok erőt merítek.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2014. június 6. 16:28
Fer-Kai
#3. 2014. június 6. 17:12
Ez a sugárzás a leggyógyítóbb, ami az írásból is árad.
Köszönet érte.
Juhász Kató
#2. 2014. június 6. 16:28
Drága Zsuzsa!
A gyógymódok felsorolásából hiányolom a reggel és este fogyasztandó zsurló teát, és az egész napra elosztott, 3 rész körömvirágból, 1 rész cickafarkból és 1 rész csalánból készített jó tömény gyógyteát.
Igaz, hogy ezek nem túl élvezetesek, de nagyon hasznosak, és utóízüket néhány korty vörösborral ellensúlyozni lehet.
Kívánom, hogy mindig légy erősebb a betegségnél,
és maradjon kedvenc színed a zöld.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek