Döme Zsuzsa: Hatvanon innen - 40. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen észrevettem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.

 

Carpe diem

 

Hatvanon túl háromféle idő létezik.

A leghosszabb időszakot a már megélt élet foglalja magába fekete-fehér, emlékektől olykor színesedő, máskor élesedő fényképeivel. Családi élet, gyermekkori felvételek, esküvői fotók, ballagás, kirándulások képei lapulnak a már megélt élet feneketlen tarisznyájában; szerelem, barátság, anyaság, hat évtized öröme, munkája, tapasztalata nemesedik kihagyhatatlan múlttá ebben a létidőben.

A második, létező idő a jelen. A jelen fürge, törékeny és tünékeny: illan, surran, dolga sietős. A korábban vánszorgó másodpercek összezavarják a perceket, a percek szándékosan fölpörgetik az órákat, amelyeknek viharzása fenekestül fölfordítja az ember életét. A napok versenyt futnak, a hetek ádáz harcot vívnak egymással; a hónapok bolondot csinálnak az évszakokból, azok meg egyre türelmetlenebbül sürgetik az éveket. Az esztendők olyan féktelen gyorsasággal váltják egymást, hogy hősünknek „semmire sincs ideje", mert „felgyorsult az idő", amely szinte „szétfolyik a keze közül", s abból a kevéskéből, ami megmarad, sokkal, de sokkal kevesebbre futja, mint hajdanán. Hogy mi végre ez a nagy rohanás?!

A harmadik idő a jövő. A jövő titokzatos, bizakodó. Nem csüggesztő, nem aggasztó, nem borús - inkább napsütéses, reményt keltő.  Az benne a legjobb, hogy lesz - lennie kell! -, és az a legizgalmasabb, hogy nem lehet tudni, meddig tart. A jövő esetleges. A holnap is jövő, de ehhez persze meg kell érni a holnapot. A meglévő unokák felnövését. A harmadik unoka megszületését. A gyümölcsfa termőre fordulását. A majdani ötvenéves általános iskolai találkozó után a fél évszázados érettségi találkozót is.

Tengernyi addig még a teendő: sürgősen el kell olvasni, meg kell látogatni, el kell küldeni, föl kell dolgozni, meg kell keresni, elő kell készíteni, fel kell hívni, el kell rendezni, feltétlenül meg kell írni, be kell fejezni, ki kell selejtezni, meg kell fontolni, meg kell szervezni, el kell mondani...

S mindez nélküle - elképzelhetetlen, mert nélküle megállna talán még az élet is, az időről nem is beszélve.

Ilyesmin, az idő felettébb viharos múlásán morfondírozik hősünk főzés, mosás, mosogatás, vasalás, takarítás és más háztartási munka végzése közben. S mivel ezek a munkálatok ma már sokkal hosszabb ideig tartanak neki, mint régebben, a témáról való filozofálgatásának is tágabb tér jut. - Azért arra kíváncsi lennék, más is így van-e vele...

A válaszra fogadni merne. A hatvan körüliek ugyanígy hadilábon állnak az idővel, mint ő - a nők különösen.

-          Na, ez is megvan, még sincs este!

Ezzel a közhelyszerű, átsuhanó gondolattal pottyantja bele hősünk az utolsó húsgombócot a gáztűzhelyen fortyogó lébe. Marci unokája vélekedése szerint ugyanis Zsuzsi mami - aki e sorozatában enyhe nagyképűséggel „hősünk"-nek nevezi magát, holott vadast és pacalt még életében nem főzött! - a paradicsomos mártást húsgombóccal tudja a világon a legjobban elkészíteni (az íze legalábbis majdnem olyan jó, mint az oviban).

S ha elkészül az előre megrendelt kedvenc étel, akkor aztán Carpe diem! Azért is élni fog a mának! Kimegy az udvarra, és önfeledten ringatózik a kényelmes hintaágyban, hallgatja a madarak csicsergését, átadja magát a semmittevésnek - egészen addig, amíg ide nem érnek a gyerekek. S hogy addig se unatkozzon, gondolatban megtervezi a 41. részt, és befejezi a régi falusi búcsúk hangulatáról szóló gyermekversét. A könnyebb és mindenáron való elérhetőség kedvéért mindenesetre kiviszi magával hordozható „vezetékes" készülékét és mobiltelefonját egyaránt. Kicipeli a ceruzát és a radírt is, mert előző este félbehagyott egy sudokut.  Hóna alá csapja Tömörkény egyik kötetét, mert olvasni akar. Jegyzetfüzet is feltétlenül szükséges, hátha eszébe jut valami halaszthatatlanul fontos feljegyezni való, vagy egyszerűen csak összeírja a másnapi teendőket. Csak nehogy egy perce is kihasználatlan maradjon!

Nehogy már haszontalanul múlassa odakünn az udvaron ezt az amúgy is kevéske idejét! Azt aztán nem, azt igazán nem engedheti meg magának!

 

 

Előző rész...

A legelső rész


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#19. 2014. június 19. 20:45
Milyen jó, hogy benéztem.
Már a 40. résznél tartasz, Zsuzsi? Hihetetlen, hogy szalad az idő! :-)

Köszönöm, hogy leírtad az elmélkedésedet, mintha a saját gondolataimat olvastam volna.
Tetszik a könnyedség, a gördülékenység, a humorod.

Ölellek, és várom a 41. részt. :)
Answer
#18. 2014. június 19. 20:27
Írásodból a szokott derű sugárzik, és az adott körülmények között ez nagyszerű!
Élni, csupa nagy betűvel, amíg lehet.
Önirónia, ahogy találóan Fer-Kai mondja, Te ezt nagyszerűen alkalmazod!
Mindig szívesen olvaslak!
Szeretettel: Answer
Döme Zsuzsa
#17. 2014. június 19. 15:10
Kedves Kató!
Belenyugvással, beletörődéssel szemlélem a körülöttem lévő dolgokat. Ha már egyszer változtatni nem tudok, legalább magamon derüljek egy kicsit.
Neked is köszönöm a hozzászólást.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2014. június 19. 13:59
Döme Zsuzsa
#16. 2014. június 19. 15:06
Kedves Fer-Kai!
Ezt a gyönyörű gondolatot egyszer még majd ellopom.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2014. június 19. 08:28
Döme Zsuzsa
#15. 2014. június 19. 15:04
Kedves Eliza!
Időnként azért Zsuzsi is elkeseredik, ne hidd, hogy nem. Olyankor verset ír, és nagyokat, hosszan hallgat.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2014. június 19. 10:07
Döme Zsuzsa
#14. 2014. június 19. 15:01
Drága Karola!
Először is: kevés 80-hoz közelítő asszonnyal találkoztam - sőt: senkivel se! -, aki ilyen ügyesen használja a számítógépet.
Másodszor: engem - minket, tollalosokat - igenis érdekel, amit írsz.
Harmadszor: gondolj arra, milyen sokan örülnének neki, ha "közelebb" lennének a 80-hoz!
(Én például repesnék az örömtől, az előző részekből kiderül, hogy miért.)
Negyedszer: szeretettel köszöntelek, köszönöm szépen őszinte hozzászólásodat.
előzmény: hozzászólása, 2014. június 19. 08:58
Juhász Kató
#13. 2014. június 19. 14:05
Zsuzsikám, elnézést, hogy írásod alatt Karolához is szólok.
Kedves Karola!
Rólam 15 éve már lemondott a város legelismertebb kardiológus főorvosa. Ma - 69 évesen - gyógyszer nélkül élek. Szeretnék segíteni Neked. Írd meg, hol élsz, milyen bajaid vannak. E-mail címem: jukato45&gmail.com.
előzmény: hozzászólása, 2014. június 19. 08:58
Juhász Kató
#12. 2014. június 19. 13:59
Kedves Zsuzsa!
60 felett mindenkinek felgyorsul az idő, de úgy kell élni, ahogy te teszed. Nem feladni. Élvezni minden percet, mely megadatik, hallgatni a madarak csicsergését, nézni a vonuló felhőket, emlékezni arra, ami szép volt, és reménykedni abban, ami még jó lesz.
Kívánom, hogy minden terved sikerüljön!

Írásodhoz gratulálok!
Eliza Beth
#11. 2014. június 19. 12:46
Tudod, én az orvosokra értettem, hogy "mások"....
előzmény: hozzászólása, 2014. június 19. 10:40
Fer-Kai
#10. 2014. június 19. 11:22
Igen, és persze 60-on túl - nekem is csak néhány év van hátra addig - egyre nehezebb (kényszer)pályán mozog az ember. Itt mutatkozik meg igazán, hová tette életében a hangsúlyokat, de mindig lehet változtatni ezen - lehetséges változni.

(Helyesen: Krishnamurti - nagy tisztelettel, hálával gondolok rá.)
előzmény: hozzászólása, 2014. június 19. 11:10
Fer-Kai
#9. 2014. június 19. 11:03
Ha nem lenne oly sok fenyegető elvárás, nem lenne annyi elégedetlenség.
És ettől még igaz (sőt annál inkább), hogy - Krisnamurthi szavaival élve - a "szent elégedetlenség" isteni adomány.
Eliza Beth
#8. 2014. június 19. 10:07
Kedves Karola! Ha már te sem törődsz magaddal, hogy várhatnád el másoktól, hogy törődjenek veled?
Érezd magad "letolva"! :-)))
Végy példát Zsuzsiról, ő nem adja fel, és másoknak sem engedi meg, hogy feladásra késztessék, akár csak szótlan passzivitással is...
előzmény: hozzászólása, 2014. június 19. 08:58
Fer-Kai
#7. 2014. június 19. 08:28
"Zsuzsi mami" bizony hős, ebben biztos vagyok.
És abban is, hogy a kedves, öniróniában (is) gazdag írás szerzője tud "haszontalan" is lenni - a pillanat varázsába merülve átadja magát az örök jelennek, mely hintaágy-bölcsőként ringatja.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek