Döme Zsuzsa: Hatvanon innen - 41. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen rádöbbentem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.

 

 

Egyik jobb, mint a másik

 

Hej, jól is rendezte azt a természet, hogy a korosodó embert gyengülő látással ajándékozza meg! Mert mi lenne, ha legjobb barátnőink arcán látnánk viszont saját ráncainkat? Juj, még elgondolni is szörnyű!

Hajdanában egészen más volt. Mintha csak a flancos holmikat nézegetné, lopva megnézte magát az ember valamelyik kirakat üvegében, s miután mindent rendben lévőnek talált, elégedetten ment tovább.

Mostanában azonban valami baj van ezekkel a kirakatüvegekkel. Kispóroltak belőle valamit egészen bizonyosan, mert ha belenéz a járókelő, nem lát benne mást, csak saját árkok szabdalta ábrázatát. Szeme körül szarkalábak; arcvonásai keményednek, a szája körüli mosolyvonal elmélyülni látszik. Korábban ilyen nem volt! Ráadásul a kirakatüvegben még okuláré nélkül is egészen jól kivehetőek a homlokráncai. Nahát, ilyen se volt régen! Így aztán lassacskán leszokott a belvárosi látványos, elbűvölő kirakatok gyakori szemrevételezéséről. - Talán javasolni kellene a kirakatüveg-gyártóknak, készítsenek olyan üveget, amely mindenkinek a legelőnyösebb formáját mutatja - morfondírozik szokása szerint hősünk. -  Ez lenne ám a találmány!

Amióta óriás léptekkel mászkál - mászkál? Gázol, csörtet, törtet! - körülötte az idő, még a sétától is óvakodik. Attól tart, életéből értékes perceket vesztegetne el, ha céltalan nézelődéssel, tétova téblábolással, lomha lődörgéssel töltené, ezért inkább biciklijén kel versenyre az idővel. Ha nagyritkán mégis lekecmereg kerékpárjáról, egészen más okból cövekel le pár pillanatra a kirakatok előtt. Most is úgy tesz, mint régen, mintha elmélyedne a termékek szakszerű tanulmányozásában. Óh, de nem, nem, nem az áruk fazonja, színe, mintája, ára érdekli, ó, nem, dehogy!

Minden feltűnés nélkül, s természetesen ugyanolyan lopva, mint valaha, azt nézi, hogyan áll ebben a különösen szeles időben a parókája.

A szupermodern, hamvasszőke paróka orvosi rendelvényre vétetett meg még tavaly nyáron, hogy elkendőzze a kemoterápiás sugárkezelés mellékhatásaként fellépő váratlan hajvesztést. Mert a hirtelen, gyors hajhullás nála is elkerülhetetlenül bekövetkezett. A vele járó sokk eltartott egy-két hónapig; megdöbbentő volt és fájdalmas. Szerencsére azonban színben, fazonban sikerült az eredeti hajviseletéhez hasonló, sőt még annál is jobb parókát választania. Sokan meg is kérdezik:

- Megint fodrásznál voltál?

- Új fodrászod van?

- Frizurát változtattál?

Amilyen nehezen barátkozott meg a gondolattal, hogy parókát viseljen, annál szívesebben, szinte diadallal hordozza most. Régen látott rokona - mit sem tudva állapotáról - emígy üdvözölte:

- Jól áll ez a fazon! S ez a színárnyalat! Előbb is eszedbe juthatott volna!

Hősünk meglepődött, de hamar feltalálta magát.

- Vettem is egy másikat.

Tényleg igazat mondott: valóban vásárolt egy másikat, attól tartva, hogy az időjárás viszontagságai megviselik majd szuperfrizuráját. Úgyhogy most két, majdnem egyforma parókája van; egyik jobb, mint a másik. Szél, eső nem árt nekik, fésülést nem, csak egy kis összekócolást - hogy hasonlítson az igazira! - igényelnek. Az a jó bennük, hogy természetes hajból készültek, lehet őket mosni, balzsamozni, könnyedén száríthatók. S közben hősünk azt is felfedezte, hogy egy ügyesen megválasztott paróka teljesen el tudja terelni a figyelmet az arcról - a ráncokról pláne!

S lám, lassan-lassan, bár nem szépen, nem egyenletesen, de nődögél saját haja is. Megfordult a kocka: immár nem azt szeretné, hogy a paróka hasonlítson eredeti frizurájához, inkább azt, hogy majdani, saját hajviselete legyen ugyanolyan, mint a parókája.

Úgyhogy, sorstársak - ha vagytok! Föl a fejjel - még ha ideiglenesen paróka is van rajta!

A kirakatüveg meg mutasson, amit akar.

 

Előző rész...

A legelső rész


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#5. 2014. július 3. 21:50
Drága Zsuzsa!

A parókával ugyanígy voltam én is (ennek már 12 éve), a végén egészen megszerettem, és jobb minőségű hajat növesztettem, mint annak előtte. :-)

A kirakatüvegben ne nézegesd magad, szerintem torzít. :-))))

Ölellek:

Csilla
Answer
#4. 2014. július 1. 15:25
Mint a hajdani elvarázsolt kastély tükrei.
A sovány ember a szélesítő, a kövér a slankító tükör elé állt, és elégedett volt magával!
De az fránya kirakatüveg, hát nem a valóságot(?) mutatja?
Azt a parókát pedig egye hamarosan felesleges volta miatt a hajmoly ( már ha van ilyen...).
Mindig szívesen olvasom a fanyar humorral átszőtt írásaidat ebben a sorozatban, kedves Zsuzsi!
Juhász Kató
#3. 2014. július 1. 13:23
Kedves Zsuzsa!
Májusi, 50 éves érettségi találkozónkon is többen viseltek parókát, hasonló okokból, és valóban, fiatalosnak látszottak. Volt, aki már kilenc éve erősebb a betegségnél. Minden a lélekben dől el. Aki élni akar, és akit szeretnek, az élni is fog, bármilyen kór környékezi.
Sokakat érintő témáról írtál.
Milyen kegyes a természet, hogy idős korban megromlik a látás, s elhomályosulnak azok a mély ráncok.

Gratulálok, ez is nagyszerű írás volt!
Mara
#2. 2014. július 1. 09:47
Nagyon jó témát dolgoztál fel, kedves Zsuzsa.
Szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek