Döme Zsuzsa: Hatvanon innen - 44. rész

Ötvenen túl, hatvanon innen észrevettem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével az égvilágon senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.

 

 

 

Kész káosz

 

Az időpontot lehet tologatni, húzni-halasztani, hétről hétre halogatni. Csak egyet nem lehet: sebbel-lobbal végezni ezt a tevékenységet, mert ehhez rengeteg idő és türelem szükséges. Kell még egy sámli, egy létra, s nem árt, ha valamilyen rendezési szempont is körvonalazódik az ember fejében. S ha mindez együtt van, a feladathoz kellő alázattal hozzá is lehet kezdeni. Az alázat feltétlen alapkövetelmény, mert itt néha rejtélyes, megmagyarázhatatlan dolgok történnek.

Van ugyanis olyan könyv, amelyik képes saját magát hónapokra elveszíteni. Hogy' csinálja, hogy sem, nem lehet tudni, de néha eltűnik, hogy aztán valamikor váratlanul mégis visszavándoroljon, s megvillantsa gerincét büszkén: Itt vagyok, ragyogok! Más kötetnek meg csak úgy, ukmukfuk, örökre lába kél. A harmadik? Meg nem unná a bújócskázást. - Pedig a múltkor még mindnek megvolt a saját helye - bosszankodik hősünk. Csakhogy az új szerzemények erőszakosak, befurakodnak a régiek közé, fölé, s máris kész a káosz.

Kész káosz. Hú, ez címnek éppen jó lesz!

Sziszifuszi munka vár reá: a polcokon lévő kötetek leporolása, átrendezése. A könyveket először kicipelgeti a teraszra, ott egyesével összecsapdossa, majd kupaconként visszaviszi őket a szobába. Leggyakrabban forgatott köteteiből kiszedegeti a megsárgult könyvjelzőket; egyik-másik kedvence úgyis magától nyílik ki a kívánt helyen. Bele-belenézeget a régen forgatottakba - néha még teljes versszakokra, verssorokra, mondatokra is emlékszik -, s miközben helyet keres nekik, nosztalgiával gondol arra, hogy régen, bezzeg az ő idejében milyen olcsó is volt a könyv.

Ami azt illeti, ízlése nem sokat változott. Ugyanazokhoz az értékekhez, témákhoz, szerzőkhöz, művekhez ragaszkodik most is, mint húszévesen, csak az idők során tágult az érdeklődése.

A régen bevált koncepció szerint szeretné visszatenni őket a helyükre. Igen ám, de az öt évtizede gyűjtögetett könyvállomány békés egymás mellett élésének befellegzett; sehogy sem férnek el a számukra kijelölt helyen, pedig szokásuk szerint dupla sorban sorakoznak. 

Nincs mese, már megint szelektálni, ajándékozni kell. A cél érdekében az előtérben öt új könyvkupac magasodik, tornyosul, időnként le-leborul. A legnagyobb örömmel német nyelvű mesekönyveitől válik meg; még ma este elviszi őket barátnője unokájának, aki nem angolt tanul a suliban, mint az övéi, hanem németet. Így akkor már csak négytucatnyi könyvnek kell gazdát keresnie...

A folyamatos munkával telt nap végén az alkonyuló napsugár éppoly fáradtan, de elégedetten tekint szét a könyveken, mint hősünk. Igaz, ujjai elgémberedtek, sajog a válla, a sok hajlongástól megfájdult a dereka, térde is megelégelte a létrázást, de a polcokon ráncba szedve, felfrissülve ott ragyognak, ott mosolyognak kedvenc kiadványai.

Ez igen, ez aztán derekas munka volt! Hiába, no, rend a lelke mindennek. A rendetlenség csak a parkettán nagyobb annál, mint reggel volt, de az ott lévő könyvek sorsát majd elrendezi holnap, elvégre holnap is lesz nap, és különben is megunta már a szöszmötölést.

- Fájront!

Ekkor érkezik haza élete párja.

- Még csak itt tartasz?!

Sittysutty, összenyalábolja a szanaszét heverő köteteket, térül-fordul, s már hozza is vissza őket. Végül is igaza van.  Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Hősünk sámlin ülve, lábujjhegyre ágaskodva, létrán állva, négykézlábra ereszkedve, guggolva, nyögdécselve, dünnyögve, ereje és türelme végső összpontosításával besuvasztja a kéttucatnyi könyvet a megfelelő helyre. Volt káosz, nincs káosz.

Még élete párja is olyan lelkesen jártatja szemét a szobában, mintha érdeme szerinti elismerésre várna - de hiába. Ezért aztán - jobb híján - megveregeti saját vállát, emígy szólván:

- Na, ugye, mi is lenne veled - nélkülem?!

 

 

Előző rész...

A legelső rész

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#6. 2014. augusztus 16. 10:30
Élvezettel olvastam ezt a részt is! Vonatkozik ez a hetvenen túliakra is, csak nem ennyi energiával még. A te korodban átugrottam a templomtornyot oda-vissza, ma örülök, ha elmegyek előtte.:)

Szeretettel gratulálok: Mara
Juhász Kató
#5. 2014. augusztus 15. 20:58
Meg tudom érteni kedves Zsuzsa, hogy nehezen válsz meg az évtizedeken át gyűjtött, és számodra kedves könyvektől.
Nekem, néhány éve a nagy döntést sikerült meghozni, és egy vidéki könyvtárnak ajándékoztam könyveink nagy részét.
A hozzám nőtt szakkönyvektől és egy Verne sorozattól nem tudtam megválni.
Nehéz döntés, kétségtelenül.
Gratulálok írásodhoz!
Csilla
#4. 2014. augusztus 15. 20:28
Kedves Zsuzsi!

Már megint aktuális témát hoztál, mintha egy rugóra járna az agyunk.
Én is nagytakarítás, rendrakás előtt állok, de mindig húzom, halogatom.
A könyvek nálam érdekes módon nem tűnnek el, de azok a fránya porszemek.....hát, bizony mindenhová befészkelik magukat. :)
Yolla
#3. 2014. augusztus 15. 19:34
A könyvrendezgetés nálam azzal jár, hogy a városnak csúfolt szülőfalum könyvtárába viszem a könyveket, amelyeket már nem tudok elhelyezni, vagy nem is akarok, hadd legyen a kevés olvasójuknak is nagyobb választék.

Üdvözöllek szeretettel: Yolla
Answer
#2. 2014. augusztus 15. 13:42
Aztán, ha egy könyv eltűnik, kezdheted elölről...
Hol lehet? Pedig rend van!
Ismerem ezt.
Gratulálok, kedves Zsuzsi!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek