Döme Zsuzsa: Viharos vers

Dörgött az ég, erős szél fújt, anya, apa egymáshoz bújt,

 


Régen történt, nagyon régen,
amikor még én sem éltem,
ezért nem is féltem nagyon,
hogy villámok csapnak agyon.


Besötétedett hirtelen,
legalábbis úgy képzelem.
Dörgött az ég, erős szél fújt,
anya, apa egymáshoz bújt,


talán én is akkor lettem,
egy ilyen viharos esten.
Ismerős nekem az érzés,
én is érzek ilyesfélét.


Villám, ha csattog az égen,
Dóri hozzám bújik szépen
az oviban, mert azt hiszi,
aki fú, vállán viszi


a világnak minden terhét.
Nem ismerem az ő tervét,
de ha felnő, én elveszem
feleségül alighanem,


rajzolok most neki házat,
benne bölcsőt, babát. Bánat
elkerüli hajlékunkat.
Csak ez a rajz! Igen untat.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsuzsahorváth
#2. 2015. november 7. 21:30
Kedves gyerek-vers...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek