Elágazás 5. rész

A hegyek fekete tömege mint egy határ magasodott előttük. Egy új felismerés határa, ahonnan nem lehet másképp visszatérni, mint az élet értékelése iránti mérhetetlen felelősségtudattal.

 

Egy benzinkútnál megálltak, ahol némi harapnivalót vettek. A nappal délutánba hajlott, és többszáz kilométerre voltak attól a benzinkúttól, ahol találkoztak. A kocsiban ücsörögtek, nyitott ajtókkal, az elhagyatott parkolóban. A zene halkan szólt.

- Nem vagyunk messze a parttól - közölte a fiú. Derek bólintott. Valahol agya mélyén fel akart ébredni egy hang, egy kimért, hideg hang, amely arra biztatta, hogy felejtse el azt az egész őrültséget, és forduljon vissza. A kölyök meg megy tovább, amerre csak akar.

Lóf*szt, gondolta. Elrakom a pénzt, és teszek én az egészre. Linda ellesz valahogy, sőt, talán örülni is fog neki, hogy nélkülem folytathatja az életét. Majd összeáll egy f*szkalap irodai managerrel, és élik boldogan a műanyag, előrecsomagolt életüket. Sosem fogják megérteni. Az ilyen emberek pontosan a kiszámíthatatlanságtól félnek. Pedig az adja meg az élet sava-borsát. Ettől lesz izgi a játék.

- Mire gondolsz Derek? - kéredezte Sid, miközben egy szendvicset majszolt, és sört ivott hozzá.

- Semmire. Arra, hogy vezethetnél egy darabig, lehetőleg jó gyorsan. Nem fordulok meg.

Sid elrágcsálta az utolsó falatot, aztán rágyújtott.

- Persze, hogy nem fordulunk meg. Te se, én se, megyünk előre. Ne izgasd magad, mi van otthon, felejtsd el az egészet! Mindent felejts el, legfőképpen azt, aki voltál. Eddig nem is voltál igazán senki. Egy kib*szott biztosítási szám egy rendszerben, ahol senkit nem érdekel, ki vagy igazán. Egy ügyfél, akit át kell b*szni. Egy modern kori hulladék, ha úgy vesszük. Élj, mert k*rvára közel a vég! És nem lesz rá több esélyed. Élni csak a mostban lehet, mert a múltat b*szhatjuk, a jövő meg igazából sosem jön el.

 

 

Estefelé elérték a hegyeket.

- A hegyek mögött már a tenger van - közölte Sid. Derek nem válaszolt. A hegyek fekete tömege mint egy határ magasodott előttük. Egy új felismerés határa, ahonnan nem lehet másképp visszatérni, mint az élet értékelése iránti mérhetetlen felelősségtudattal. Derek már nem is gondolt arra, mi van mögötte, mit hagyott el messze az országút kezdete előtt - az mintha egy másik időszámításhoz tartozott volna. Nem volt tegnap, és a holnap is inkább az ismeretlenség titokzatosságába burkolózott, semmint a kiszámíthatóság, és az unalomig ismertség monotonságába.

A főútról lehajtottak egy földútra, amelyről azt gondolták, hogy a folyóhoz vezet, amely a főútról időnként látható volt. Mivel sötétedni is kezdett, közösen kitalálták, hogy valahol a folyóparton táboroznak le.

- Itt fordulj!

Sid eltekerte a kormányt, aztán majdnem belehajtott a folyóba, a víz olyan hirtelen bukkant elő szinte a semmiből. Visszatolatott a furgonnal pár métert, aztán leállította a motort. Mindketten kiszálltak. A csend mindkettejüket valamiféle csendes tiszteletre intette. A hegyek felől hűvös szél fújt, a folyó lomhán csordogált előttük.

Gallyakat szedtek össze, kövekből kört raktak ki, aztán tüzet gyújtottak. Lassan kortyolták a sört, amit az utolsó tankoláskor vettek. Sid sodort egy újabb spanglit, Derek figyelte, ahogy szertartásszerűen összekeveri a füvet a dohánnyal, beletekeri a vékony papírba, megnyálazza, és áhítatosan meggyújtja. Átfutott a fejében a gondolat, hogy vajon milyen mennyiségű kábítószert birtokol a fiú, de hirtelenjében az ilyen jellegű kérdések lényegtelennek tetszettek. Hogy hol van, az sem számított. Ki tud róla, hogy merre jár? Senki. Ez felemelő, szabad, rendkívül izgalmas érzés volt, félelmetesen bizsergető, mint amikor gyerekkorában először fedezte fel az apja Hustler magazinjait az egyik szekrény mélyén.

Sid átnyújtotta a spanglit. Derek mélyen beleszívott, s közben az évmilliók bölcsességét sugárzó, nyugodt lángnyelveket figyelte.

- Tudod, Derek, a legnehezebb pillanat az úton mindig maga az elindulás. Mert többnyire nem a megérkezés a cél, hanem maga az út, amin végigmész. Mert megérkezni, az egy pillanat, de a cél felé haladni, nos, az akár lehet száz év is, érted, mire gondolok? És igen, elég riasztó nekivágni, főleg, ha lövésed sincs, hová is tartasz valójában. De senki sincs, aki megmondja, nemde? Egyet viszont biztosan mondhatok: abban a pillanatban, amint rászántad magad, és kiléptél az ajtón, és megtetted az első olyan lépést, amely nem célirányosan valami elcseszett dolog felé vezet, mondjuk az irodádba, hanem az ismeretlenbe, többé nem akarsz majd visszafordulni. És tudod, miért nem? Mert megpillantod éned egy eddig ismeretlen, sokkal élőbb oldalát, amelyik meg meri tenni azokat a dolgokat, amelyekre igazából mindig is vágytál, mérlegelés nélkül. Mert csak létezni akar, kompromisszumok nélkül, a jelenben, teljes intenzitással. Amikor ezt megtapasztaltad, többé nem tudod elképzelni, hogy másképp élj.

Derek lepörgette magában élete utóbbi néhány évének filmjét. Nem egy kimondottan kalandos, színes történet. Mintha valami lényegi esszencia hiányzott volna belőle. Az eredetiség, az értelem, az ösztönösség. Biztonságos volt, és steril, mint egy pár orvosi gumikesztyű, és nagyjából azzal egyenértékű. Amit használat után kivágnak a kukába.

- Az álmok - mondta halkan -, az álmok csak álmok maradtak, ha voltak egyáltalán. A dolgok történtek, én mentem velük, és közben más irányba kellett volna haladnom. És magyarázat mindig volt mindenre, mit miért nem teszek meg.

- Ez így igaz. Mindig ki lehet térni az élet elől. Csakhogy ez nem egy olyan dolog, ami hagyja magát. Minden nap jelentkezni fog, és megkérdezi: miért utasítasz el? Miért nem teszed azt, ami a szíved vágya? Hogy fogsz akkor elszámolni? És valljuk be, egyedül úgy érdemes meghalni, hogy azt mondjuk a végén, hogy mindent megtettem. Nyugodt lélekkel térek meg oda, ahonnan kiszülettem.

A tűzről felszálló füst elúszott a folyó felé, és lágy fátyolként lebegett felé, lassan, méltóságteljesen terült el a víz felett. Valahol a távolban halkan felhuhogott egy bagoly. Reccsent egy elfeketedett faág a tűzben. Az idő mintha megszabadult volna a rövidség béklyóitól.

 

NorbertSaray

 

Folyt. köv...

Első rész...

Előző rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek