Elágazás 6. rész

Derek megnézte a mintákat tartalmazó albumot. Aztán egyszercsak meglátta, amit keresett.

 

Másnap későn tértek magukhoz a kábulatból. Derek a Transporter csomagterében aludt, néhány poros pokrócon, Sid pedig a tábortűz mellett, a hálózsákjában. Arra gondoltak, ha már úgysem sietnek, akkor a nap hátralevő részét semmittevéssel töltik, és majd elindulnak, amikor jónak látják. A teljes béke töltötte el Dereket a gondolatra, hogy nem kell sehová sem időre menni, és csak egyetlen egy irány létezik, a folytonos előre.

A folyó mentén lejjebb pár kilométerre egy kisebb város körvonalai látszottak, templomtornyok, egy domb tetejére felkúszott várrom, vörös cserepes házak.

- Estefelé benézhetnénk - mondta Derek.

- Jó ötlet.

- Beiszunk a köcsög igazgatósági prémiumokból. 

 

A város főutcáján táncoltak a kocsmákból kiáradó hangok, a zene, az üvegcsörömpölés, a vidám rikoltozás, a nevetés, az egész este láza. A bárban csattogtak a billiárdgolyók, egy rockzenekar játszott a sarokban, izzadság, füst, és alkoholgőz keveredett egybe. Idegen nyelv ismeretlen zenéje kábította el a tudatukat.

A pultnál ültek, megrészegülve a látványtól, a hangoktól, a kiszámíthatatlanságtól. A furgont leparkolták egy csendes kis utcában, pár sarokkal odébb. Még délután Dereknek az az ötlete támadt, hogy keressenek egy tetoválószalont.

- Komolyan? - kérdezte Sid, és vigyorgott.

- Persze - felelte Derek. - Mindig is akartam. De bemagyaráztam, hogy mégsem kell. Minek? És éppen azért, mert minek, miért ne?

A pultos, akinek karjait végig különböző minták tarkították, elmagyarázta Sidnek, hogy három utcával lejjebb van egy szalon. Sid kikért két felest.

- Na, Derek, akkor a leendő mintádra. Legyen ez az útrakelésed első mérföldkövének szimbóluma.

Lehajtották az italt, és távoztak a bárból. A szalont hamar megtalálták. A tetoválómester éppen egy piercinggel végzett, a lány, akit szúrt, a tükörben nézegette az orrába került ékszert.

Derek megnézte a mintákat tartalmazó albumot. Aztán egyszercsak meglátta, amit keresett. A rajz szinte rákiáltott. Egy gitárra tekeredő kígyó volt, tövisbokrokkal körülölelve. Fölül és alul középkori betűkkel: FROM DEATH TO LIFE.

- Ez lesz. Bal karra.

- Egyhamar nem lesz kész - mondta a mester.

- Nem baj. Sehová sem sietünk.

- Oké. Ülj ide. Iszom egy kávét, meg elszívok egy cigit, aztán nekikezdek.

- Add meg az időnek, ami jár! - felelte Derek.

 

Késő éjjelre járt, amikor végeztek. A bal karja elzsibbadt és enyhén zsongott a tetováló tű munkájától, de a minta remekül sikerült. Derek az enyhe fájdalom mellett csodálatosan felszabadultnak érezte magát. Gyermeki öröm töltötte el, mint amikor valami nagy, és értékes ajándékot kapott valamikor egy másik időszámításban.

- Gyere, igyunk egyet! - mondta a mesternek. Felrázták Sidet, aki elszundított egy fotelban. Bezárták a boltot, és a tetoválómester, aki Vadimként mutatkozott be, elvitte őket egy bárba, ami még nyitva volt, és ahol a buli még javában zajlott. Rendeltek két kör tequilát, és egy-egy Coronitát.

- És mi járatban errefelé? - kérdezte Vadim.

- A tengerpartra tartunk.

- Aham. Kis lazulás, mi?

- Valami olyasmi.

Dumálgattak még, lányokat fűztek, aztán amikor a reggel végleg átvette az uralmat a hajnal és az éjszaka felett, kiléptek a bárból.

- Jól van, Derek. Viseld egészséggel! És jó utat. Sose érkezz meg igazán sehová! - köszönt el Vadim, és ingatag léptekkel elindult az utcán.

Sid és Derek megkereste a kocsit, beszálltak, és visszatértek a folyó melletti táborhelyre, hogy aludjanak egyet, mielőtt továbbállnak.

 

Pár óra múlva ébredtek, enyhén másnaposan. Tűzött a déli nap, meleg volt, és a folyó hívogató hűvösséggel kínálta magát. Üvöltve rontottak a víznek, és hangos csobbanással vetették bele magukat.

- A k*rva életbe! - sziszegett fel Derek, amint a víz a karját érte.

- Csíp, mi? - vigyorgott Sid.

- Sz*rok rá.

- Helyes. Vigyázz, el ne fertőzd. Még elég friss.

Derek kimászott a vízből, letörölte a karját, bekente a kenőccsel, amit Vadim adott. Aztán rágyújtott. Sid tüzet rakott, vizet forraltak, meg a serpenyőben összeütöttek pár tojást konzervbabbal.

- Mintha iskolás táborban lennék - mondta Derek. - Egy véget nem érő táborban.

- Pontosan, cimbora. Ez a lényeg. Mert az egész életünk lehet ilyen vidám. És miért ne élnénk így? Ha egyszer így jó...

Autóztak tovább az ismeretlen, déli utakon. A meleg szél, a napsütés a déli tenger ígéretével kecsegtetett. A táj fokozatosan átalakult. Felbukkantak a pálmafák, az olajfaligetek, álmos, fehérre meszelt présházak, mekegő kecskenyájak, és a szárazra égett, vörös föld.

Aztán egyszercsak a sárga-vörös dombok mögül előbukkant a tenger homályos burokba vont kéksége. A látvány megdöbbentően nyugodt szépsége mellbe vágta mindkettőjüket. Derek lelkében a gyermeki izgatottság, öröm és várakozás érzése dübörgött fel és hajtotta testében a vért. Ámulva bámulták a szélvédőn át eléjük táruló, képeslapra illő színeket, formákat.

- Ha itt lenne az irodád, és ezt látnád az ablakból, talán el lehetne képzelni, hogy maradsz a seggeden - mondta Sid.

- Maradnék, de nem az irodában. Azt már nem!  - felelte Derek. Teljesen letekerték az ablakokat. Fűszernövények meleg fuvallata áradt be. Eszeveszett lármát csapva ciripeltek a kabócák a megsárgult füvek, poros bokrok és cserjék között az út mindkét oldalán. A visszapillantó-tükörben még látszott a hegyek elmosódott, barnás vonala, amely mintha egy másik világ határát jelző fal lett volna, amely mögött ott lett hagyva minden; az unalom, a hideg, a pénzkeresés lélekbénító rabszolgasága, a csekkek, a fásult rutin, Linda... mindezek a dolgok biztonságban el voltak zárva a jelentől, az „itt"-től, és mindentől, ami itt várta, ezen az ismeretlen, hívogató vidéken.

Lefelé haladva a szerpentinen Dereknek úgy tűnt, mintha az a tizenöt perc, ami alatt a dombtetőről a partra értek, egy szeletnyi örökkévalóság lett volna. Tudta, hogy ez a látvány, és a körülmény, amelybe beleágyazódott, örökre ott ragad a tudatában, és halála pillanatában ez a kép fogja átkísérni a másik létbe.

Megérkeztek a tengerhez. 

 

NorbertSaray

 

Folyt. köv...

Első rész...

Előző rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek