Fények

Ez régebbi verseim közé tartozik és meg akartam osztani másokkal is.


Zajlik az élet. Este van.

Kigyúlnak az éjszakai fények.

Senki és semmi nem mozog,

De a fény még mindig ott ragyog.

Fények, melyek ki sem alszanak,

Mert örökké itt maradnak.

 

Vége a dalnak.

Egy csehóból egy fura alak ballag,

Támolyog talán?

Nem látni semmit megfáradt arcán.

Fények, melyek ki sem alszanak,

Mert örökké itt maradnak.

 

Ballag tovább.

Sokáig nem bírja már.

Arcát eltakarja a sok sebhely,

Nincs számára menhely.

Régmúlt időben katona volt ő,

Volt neki nem is egy mindjárt tíz szerető.

Fények, melyek ki sem alszanak,

Mert örökké itt maradnak.

 

A katona ifjú kamasz volt csupán,

Nem látszott akkor még sebhely az arcán.

Nagy harcokat élt meg,

És mindig vele voltak a csodálatos fények.

Fények, melyek ki sem alszanak,

Mert örökké itt maradnak.

 

Aztán eljött az a sötét nap.

S most sebhellyel az arcán ballag.

Sok barátot veszített,

S tudta rajtuk mát nem segíthet.

Egynek mégis megpróbált segíteni,

Mert nem akarta őt is elveszíteni.

Fények, melyek ki sem alszanak,

Mert örökké itt maradnak.

 

Elvesztette őt is.

Elvesztette a fényt, melyet szemével látott,

S úgy emlékszik rá, mint rossz álom.

Fények, melyek ki sem alszanak,

Mert örökké itt maradnak.

 

Megvakult, mert segíteni akart elesett társán,

De nem tudott segíteni semmit sem látván.

Lelkiismeret mardossa szívét,

Mert elvesztette mindenét.

Fények, melyek ki sem alszanak,

Mert örökké itt maradnak.

 

Azóta iszik minden áldott nap,

Mert nincs benne elég akarat.

Fáj a szíve, fáj a lelke,

S ez lett a veszte.

Összecsuklik.

Vége az életének,

Mert neki már örökre elvesztek a fények...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mr.Alex
#2. 2011. február 16. 08:15
Tetszik, hogy ilyen sokszínűen fejezed ki magad, azaz a szóhasználat, és hogy megjelenik, lejátszódik előttem a történet, amit elmesélsz!
Csak így tovább, nekem tetszik !
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek