Kozák Mari: Kérdezem

kandallód parazsán vajon elég a magány

 

Kérdezem
szép szemű kedvesem
elfér álmod tenyeremben,
karodra kérezkedik
az ölelés
lépted nyomába
búvik e szép remény,
ajtódon kopog néha
a szeretet
magányod őrzik még
a vén hegyek,
s ha leszáll a csendes éj
kandallód parazsán
vajon elég a magány,
ablakszemek kutatják
az eltűnt utat
s az emlékek
őrzik még a múltat,
kérdezem szép szemű
mondd miért ájul
lábad elé a megvetés,
s ha a hajnal lopva érkezik
ajtód előtt miért csendesedik,
párnádon pihen-e
a megnyugvás
vagy csak hazudod
a változást,
kérdezem,
még csendben kérdezem,
elfér álmod tenyeremben?

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek