LISZT- Liszt Ferenchez

Szólamok mestere, századok zenésze, küldj friss hangokat - szózatért kiált hazád!

Szólamok mestere, századok zenésze,
küldj friss hangokat - szózatért kiált hazád!
Rég várunk reményt hozó hírnökeidre,
kik hangjegyeiddel töltik majd be az űrt -
hisz nincs zene már, csak rideg gépi dalok.

Kottázd le nekünk az élhető jövendőt,
varázsolj palettánkra üde színeket,
fülbemászó dallamokkal űzd messzire
a minket rabul ejtő kísérteteket!
Kiürült poharainkat töltsd meg újra
ízes melódiákkal, hiszen szomjazunk;
kihűlt parázsból élessz bíbor lángokat,
s ha felpezsdül vérünk forró hangjaidtól,
üde forrásodban megtisztulhatunk.

És ha visszatérsz közénk, bocsásd meg
nekünk: az ördög paktumát elfogadtuk.
Hamis szólamait mézédes nektárba
hintette álnokul, szemünket lezárta,
majd tálcán kínálta fel hízelgőn a bűnt;
s mivel mi, emberek, esendőek vagyunk,
üres szívünkbe zártuk talmi himnuszát.