Lobogó emlékeim

Ódon falakról mész pereg


 

Ódon falakról mész pereg,

Foltjai rég' múltról mesélnek,

Gerendája a mennyezetnek

Dohos és repedt.

Réseiből a fa meleget lehel.

 

Sarokban nyikorgó karosszék,

Melyen anyám ült, s regélt:

Gonosz mostoháról,

Hétfejű sárkányról,

Óh, csak érezhetném,

Még egyszer e mesék ízét!

 

Kopott ablak üvegén

Leselkedik be a napfény,

Aranyra festi ágyamat,

Nyitott ajtaját a szobának.

 

Asztal terítőjén sápadt

Virágok, fakóra mosottak,

Régen láttak tányért, poharat,

Melyből édes volt a falat, s ital.

 

Málló szőnyeg rojtjai között

Hancúroznak apró örömök,

Kályha hamvadó parazsánál

Látom, életre kelő lobogását

Emlékeimnek, s a múlt ragyogását.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Zsó
#6. 2012. március 7. 11:12
Köszönöm mindannyiotoknak, hogy olvastátok és véleményeztétek versemet kedves Balázs, Kató, Mara és answer.
Szép napot, szeretettel: Zsó
Answer
#5. 2012. március 6. 19:41
Szép alkotás!
Mara
#4. 2012. március 6. 13:35
Kedves Zsó, visszaemlékezéseddel tükör tisztán láttattad velünk a múltbeki életed.
Szeretettel gratulálok: Mara
Juhász Kató
#3. 2012. március 6. 11:58
Balage a számból vette ki a szót. Nagyon élveztem ma minden írást, ezt a kedves verset is.
Balage
#2. 2012. március 6. 09:55
Ma úgy látszik, a jobbnál jobb írások napja van. :)
Nagyon szép képeket tártál elénk. Gratulálok visszaemlékezésedhez, visszaemlékezésünkhöz (mert most már részben én is ott voltam ;o) )
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek