Mayer Zsó: Pite a kis sün és barátai

- De látjuk, öreg vagy már, nehezedre esik a fárasztó munka, majd mi segítünk neked - válaszolták egyhangúan.

 

 

Pite a kis sün a falu egyik házának kertjében élt barátaival. Esténként összegyűltek beszélgetni, mellé telepedett a kis vakond, a földigiliszta és az ásóbéka. A kis sünit azért nevezték Pitének, mert kedvenc csemegéje volt a pite, melyet a ház asszonya tejes édesre sütött. Ilyenkor mindig megkapta a pite széleit. Barátaival, minden örömüket-bánatukat megosztották nyári estéken a kertben cseverészve. Egy ilyen alkalommal elhatározták, hogy meglátogatják rokonaikat. Jóllaktak az út előtt, vizet útközben úgyis találnak - gondolták, - s kora hajnalban elindultak. Ásóbékát nevezték ki vezetőjükké. Egymás mögött libasorban haladtak, amerre az ásóbéka ugrált.  Fák, bokrok között vitt az útjuk. Egyszer csak egy országút elé értek, ahol sok jármű robogott nagy sebességgel. Töprengtek egy ideig, de gyorsan kitalálták, hogyan jussanak át a túloldalra. Ásóbéka könnyedén átugrált, kis vakond hátára vette a földigilisztát, mikor nem látott járművet gyorsan szedte pici lábait, és áttért az országút másik szélére, ott várakoztak együtt. Pite, a kis sün csak az út közepéig jutott, hiába igyekezett utánuk, ott, mintha odaszögezték volna, megállt, összegömbölyödött, kiengedte tüskéit, és csendesen várt, egy autó robogott felé. Gondolta - a sofőr vagy kikerüli, vagy áthajt felette, de az fékezve megállt. Süni szerencséjére állatbarát lévén a férfi felvette az útról a kezébe, és átvitte a túloldalra, ahol barátai már izgatottan lesték. Onnan nem messze láttak egy falut. Lassan odaértek az útjukba eső szélső ház kertjéhez, ahol egy öreg, görnyedt hátú bácsi éppen a földjét ásta verejtékezve.

- Hát ti, hova tartotok? - kérdezte őket.

- A rokonainkhoz - felelték.

- De látjuk, öreg vagy már, nehezedre esik a fárasztó munka, majd mi segítünk neked - válaszolták egyhangúan.

- Ti olyan kicsik vagytok, a földem pedig nagy, ti is nagyon elfáradtok - válaszolta.

- Kicsit pihenünk a hosszú út után, aztán nekilátunk, ha beleegyezésedet adod.

A bácsi bólintott, megvendégelte őket, ettek-ittak, s lefeküdtek. Gyorsan elszenderedtek a fáradtságtól. Másnap pirkadatkor, mikor a kakas először kukorékolt, hozzáláttak a munkához. A kis vakond túrta a földet, földigiliszta lazította, süni hegyes orrával, tüskéivel simára gereblyézte. Ásóbéka elszórta a magokat. Eltartott néhány napig, de szépre varázsolták szorgos munkájukkal a földet. Az öreg bácsi és felesége örömmel nézett végig a kerten, majd megkérdezték az állatkákat:

- Mit adhatnánk nektek jutalmul ügyes munkátokért?

- Kedvencem a ropogós tejes pite - mondta bátortalanul süni.

- Én pedig nyugodt, puha odút szeretnék a föld alatt - válaszolt a kis vakond, -  és szeretném, ha süni vackának szomszédjában lenne.

- Imádom a csúszdát, magasról csúszkálni olyan jó - pihegett a giliszta.

Gondolkodik az ásóbéka, mit is kérjen - én, én, ha jóllakhatnék spárgával, megköszönném, ritkán rágcsálhatok.  Mindannyian ígéretet kaptak, hogy kívánságukat teljesíti az öreg néni és bácsi. Évről-évre elvégezték szorgalmasan munkájukat az állatok. Süni akkor evett pitét, amikor csak megkívánta, mindig sütött neki gazdaasszonya egy egész tepsivel, nem csak a széleit kapta meg.  Kis vakondnak puha, meleg odút biztosított a föld alatt az öreg bácsi, süni lakhelye mellett. Földigilisztának fából csúszdát faragott, ahonnan akkor csúszott le, amikor csak kedve támadt a játékhoz. Időnként még a rokonaikat is meglátogatták.

Pite a kis sün és barátai, valamint az öreg házaspár elégedetten éltek ezután egymás mellett, míg meg nem haltak.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Adalberto
#6. 2013. november 30. 20:51
Örülök, hogy olvashattam ezt az aranyos mesét.
Zsó
#5. 2012. február 26. 09:20
Köszönöm Balázs, Gittám és Eliza véleményeteket. Bevallom tesztelhetem a mesét unokáimon, így könnyű helyzetben vagyok.

Szép napot!
Eliza Beth
#4. 2012. február 25. 21:15
Ééééééééééééééédes! :-))))))))))))))))))))))
Gitka_61
#3. 2012. február 25. 20:35
Zsóm!

Igazán tetszett!

Gitta
Balage
#2. 2012. február 25. 20:31
Nagyon aranyos mese. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek