Mayer Zsó: Tekintet a szikrázó Nap fényében

Ült rideg konyhájában az asztalnál.

 

Ült rideg konyhájában az asztalnál. Reggelijét pár perccel hajnali öt óra után kirakosgatta magának, melyet a kamrából hozott elő. Törött szélű tányéron pár szem tepertő, háromnapos kenyér csücske, vitaminként egy fej vöröshagyma.

- Életemnek legyen sava-borsa - gondolta kesernyésen, s kitette kopott sótartóját is, melyben talált csipetnyi sót, borsot, paprikát.

Kevéske reggelijét lassan ette, hogy tovább érezze az étel ízét, ezt a csöppnyi örömöt hadd élvezze. A vacsoraidő még nagyon messze van. Elővette maradék pálinkáját, egy kupicával lehajtott torkán, s az elmaradhatatlan cigarettájára gyújtott. Rusnya munkásnadrágja lógott rajta, kabátján foltok jelezték, hogy szebb napokat látott régen. Elindult az önkormányzat hivatala elé, ahol kiosztották neki aznapi munkáját némi segélyért. Seprű, lapát lett a munkaeszköze, feladatul az utca tisztán tartását kapta. Nekilátott szorgalmasan, de amikor útjába esett a kocsma, a seprűt, lapátot falhoz támasztotta, s betért.

- Csókolom, Jucika! - köszönt. - Kérnék egy üveg sört, nagyon megszomjaztam.

- De hát a tegnapit sem fizette ki, vagy írjam az adósok listájára, korábban elfogyasztott italai mellé a sör árát is? - kérdezte a kocsmáros nő.

- Igen, írja - tudja, hó elején, mikor megkapom a pénzem a hivataltól, mindig megadom.

- De egyen is rendesen, mert nagyon sovány, Józsi bácsi!

- Hát, lányom, a cigaretta még mindig olcsóbb, mint az ebéd, és jól lehet pöfékelés közben gondolkodni.

- Aztán mi jár a fejében ilyenkor? - érdeklődött Jucika.

- Hát az asszony, amikor még élt, milyen jó gulyást főzött, meg rétest sütött... jaj, az a káposztás... szinte számban érzem az ízét. Volt tisztességes munkám a termelőszövetkezetben, a gyerekeknek jutott új cipőre, ruhára, én is kaptam ünnepre új inget, öltönyt, az asszony magas sarkú bőr cipőt, még egyszer kalapot is vettünk, tudja, mint amilyent a városi dámák hordanak. Utána is fordultak, mikor templomba szokott menni és feltette új kalapját - milyen flancos ez a Marcsa - suttogták mögötte. Azok voltak a szép idők... Most meg egyedül éldegélek a régi, penészfoltos házamban a kutyámmal. Lányaim csak néha látogatnak meg, azoknak is inkább pénz kéne, aztán meg krumpli, zöldség a kertből. Pedig eldicsekszem, hogy az egyik lányom olyan tudós féle, sokra vitte az életben, nem úgy, mint én. Ha terem a kertben, adok is nekik, de pénzt honnan vegyek, éppen hogy csak kijövök belőle egyik hónapról a másikra. Látja, ilyen dolgokon gondolkodok én, Jucika.

Megitta sörét, s kért még egy üveggel a zsebébe, hogy vacsorája mellé lecsúsztathassa torkán, elvégre a sült szalonna után nagyon jól fog esni.

- Írja ezt is a többi mellé, aztán hó elején rendezem a tartozásom! - A sörre nézve elégedett mosoly ült szeme sarkában.

Megemelte lyukas kalapját, köszönt és kicsoszogott a kocsmából.

 

Felvette seprűjét, lapátját, befejezte aznapi munkáját, jelentkezett „kenyéradó gazdájánál", illedelmesen köszönt, majd hazafelé vette útját.

A legrövidebb utat választotta, otthona a vasútállomástól kb. százméternyire volt. Gyorsan szedte fájós lábait, hogy még átérjen a közeledő vonat előtt. Élesen sikoltott a vonatfütty, de a távolság hirtelen elfogyott köztük. Csak a messzire repült lyukas barna kalap várt árválkodva viselőjére. Józsi bácsi üveges szemmel tekintett a szikrázó Nap fényébe.

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Zsó
#3. 2014. április 3. 10:38
Köszönöm Gitta, hogy olvastál és természetesen a véleményedet is.
Puszi: Zsó
Gitka_61
#2. 2014. április 3. 10:07
Jézusom Zsó!
Nagyon megrázó volt..nagyot ütött az a vonat rajtam is!
Jól felépített történet, remek novella.
Nekem tetszik!

Gitta
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek