Virtuális tükör 1.

Láthatod előre mi fog történni?

Virtuális tükör 1.

 

Mindjárt négy óra - állapította meg magában - lejár a munkaidő. Pakolászni kezdett, fél szemmel a párnázott ajtót figyelve, mikor lép ki rajta Mr. Fenett, a főnöke. Minél előbb távozik, ő is annál hamarabb jut haza.

Akkor pislogni kezdett az asztalán a hívólámpa.

Nem értette, mi lelte a főnökét, amikor belépett hozzá. A kopasz, alacsony, kövérkés ember szemmel láthatóan szokatlanul idegesnek látszott. Matatott a gépe körül, rá sem nézett, sápadtan állt az íróasztala mögött, ahogy felé nyújtotta a kezében tartott merevlemezt.

 - Kérem kisasszony - hadarta - másolja át, de ne itt - suttogóra fogta - Vigye haza, otthon a saját gépén végezze el, és holnap reggel hozza be nekem. Csak nekem adhatja vissza, érti?

A lány bólintott, de egyben kérdően is nézett rá.

 - A cég üzleti anyaga van rajta - amíg ezt mondta, meredten nézett apró szemeivel az ablak felé, aztán széles nadrágtartója alá dugta mindkét kézfejét.

Mi a fene lehet ennyire titkos, hogy a titkárságon nem lehet elvégezni? - elmélkedett Eliz.

Bármikor átfuttathatná a gépén.

Kifelé menet a cd tartót nézegette, Fenett meglátta, és erélyesen utána szólt.

 - Erről senki sem tudhat Miss Handers!

Hazaérve felbosszantotta, amit látott. A bejárati ajtó alján lévő foltok mutatták, már megint itt járt a szomszéd macska, és megjelölte a területét. Pont az ő ajtaján. Talán Fredet érzi, aki vele él a lakásban. Fred egy jól megtermett kandúr, a maga nyolc kilójával, mélyvörös bundában, hosszú bajuszszálaival. Imádta házi kedvencét, ahogy dorombolva körözött a lábainál, és ahogyan begömbölyödve töltötte mellette az éjszakákat. Hízelegve osztotta meg gazdájával az egyedüllétet.

Bekapott pár falatot, majd a számítógép elé ült, kivette a viseltes tartóból a lemezt, és betöltötte. Talált egy üresnek hitt cd-t, amikor megnyitotta, rájött, van már rajta anyag. Aztán felcsillant a szeme, eszébe jutott egy gyűjtő, ebben biztosan lesz még szűz lemez, de a doboz üres volt.

Eliz bosszankodva csapott a klaviatúrára.

A fene egye meg, ennek is pont most kellett elfogynia - mondta ki hangosan.

Nekiállt tovább keresgélni, pedig tudta, nincs írható üres cd itthon, mehet beszerző útra.

Nem akaródzott valahogy elhagyni a jó meleg, csendes otthont. Hideg is volt odakinn, az üzlet meg messze van.

Mindegy, menni kell.

Kissé átfagyott, mire betért a boltba. Ismerte az eladó fiút, aki egyetlen esetet nem hagyott volna ki, csakhogy flörtölhessen vele. Magas, fekete, igazi macsó alkat.

Jóképű az biztos, csak kicsit durung - gondolta, miközben a lemezek között keresgélt. Talált egy öt darabos gyűjtőcsomagolást.

Ötezer mega, a világon nincs annyi anyag, ami rá ne férne - tette a kosarába.

Megnézte, hogy sértetlen-e a csomagolás, nem véletlenül. Úgy fél éve vett hasonló pakkot, kívülről nem látszott semmi, mégis egy lemez hiányzott belőle, amikor otthon felnyitotta.

 - Más nem lesz szép kislány? - nézett rá a bonviván, legcsábosabb mosolyával - Mindjárt zárok, elvihetem hazáig, láttam gyalog jött, mintha már havazna is...

 - Nem,  köszönöm, ennyi. Talán majd legközelebb - mondta gyorsan, és fizetett.

Az kéne csak..., bár hogy miért mondok mindig mást, mint amit kellene? - rágta hazafelé a történteket - Hülye vagy Eliz, elpuskázod a jó pasikat.

Ahogy belépett a lakásba, Fred azonnal megtámadta, hangos mormolázással adta tudtul, bizony ő éhes. Megetette a macskát, ismét a gép elé ült, kibontotta a pakkot,  levette a védőcsomagolást a lemezről, majd behelyezte.

Ez érdekes - futott át rajta a felismerés. A lemez nem volt üres, a telítettség jelzés határozottan mutatta, valamit tartalmaz. Felismerte, hogy képfelvétel van a lemezen.

Hogy a fenébe, ezen nem lehet semmi, hiszen originál csomagból való - tette arrébb a pakkot, majd újból kézbe vette. Semmi kétsége nem volt, hiszen átvizsgálta vásárlás előtt, bontatlanul vette. Lehet, hogy a gyártó tréfája az egész? Képtelenség a gyári csomagolást manipulálni, tehát később nem kerülhetett rá.

Vagy mégis? Nem tudta mire vélni a dolgot.

Rákattintott a play-re.

A monitoron egy élesnek egyáltalán nem nevezhető, szürkés kép jelent meg. Erőltette a szemét, hogy valamit lásson.

Beazonosítható hangot nem hallott, csak tompa sistergést, időnként idegesítő pattogással párosulva. Próbálta értelmezni a képsorokat.

 - Ez egy nő? Megy valahová, hátulról látszik az egész. Ez mi... utca, alig jár valaki, de miért ilyen homályos? - kérdezte félhangosan - kezdetleges valamivel rögzíthették, az biztos.

Kimerevítette a képet, mert a macska nyávogni kezdett, és eszébe jutott, nem cserélte ki az almot. Gyorsan elkészítette a friss cicavécét, már ült is a számítógép elé.

Elindította a felvételt, a képen a nő befordult egy sarkon. Most hirtelen elölről látszott, ahogy szemben halad a járdán. Sokáig ment, az arcát nem lehetett pontosan kivenni. Egyszerre láthatóvá vált, valaki jön mögötte, és egyre közeledik hozzá. Hirtelen utolérte, fojtásra kész mozdulattal átfogta a nyakát, aztán lerántotta a földre.

A kép lassan, szinte kockáról-kockára, egészen közelről mutatta az eseményeket, bár elmosódottan, de jól kivehető módon, egy férfi lenn a betonon fojtogatta a nőt.

Szinte kinézte a szemét, annyira erőlködött, próbálta kivenni az arcokat.

Hirtelen ledermedt.

A nő arca változatlanul nem látszott tisztán, a férfit azonban felismerte.

 - De hiszen ez... Anstell, Peter Anstell, a főnök tulajdonostársa...

Mereven ült, megfájdult a nyaka, ahogyan a monitort bámulta.

 

 

 

Folytatás következik.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#12. 2014. február 16. 20:26
Valóban annak készült.
Köszönöm, hogy olvastad!
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2014. február 16. 19:59
Juhász Kató
#11. 2014. február 16. 19:59
Igazi kriminek indul. Nagyon érdekes.
Gratulálok!
Answer
#10. 2014. február 16. 18:01
Köszönöm, hogy olvastad!
előzmény: agnes-senga hozzászólása, 2014. február 16. 17:40
agnes-senga
#9. 2014. február 16. 17:40
Emelkedő adneralinnal olvastam. Szerintem is hüha, ...Gratulálok!

szertettel agnes
Answer
#8. 2014. február 16. 17:07
Ez egy régebbi írásom, kedves Évi.
Biztosan fogod tudni olvasni a következő részt is az archívumbó, így hétvégén.
Köszönöm!
Szeretettel: Answer
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2014. február 16. 08:07
siktár éva
#7. 2014. február 16. 08:07
Izgalmas történetnek ígérkezik, mint egy rossz ómen, egy üzenet a kolléganő részére...

Várom a folytatást.

Szeretettel: Évi
Answer
#6. 2011. április 22. 13:50
Köszönöm nektek, jön a folytatás...
Mara
#5. 2011. április 22. 11:07
Gratulálok!
janos
#4. 2011. április 21. 13:00
Érdekfeszítő,és egyidőben zseni irás. Várom a fejleményeket. Szorítok neked. Grat.
Eliza Beth
#3. 2011. április 21. 11:03
Én is azt mondom, hűha! Ne várass sokáig!
Balage
#2. 2011. április 21. 10:49
Húha... Húha, de nagyon húha....
Megfogtál. Várom a folytatást....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek