Answer: Bebúvik a szél

 

 

 

         Bebúvik a szél

 

 

Csak jön, jön, egyre jön a sötét,

Vakarva koromszín üstökét,

Lassan reánk libbenti

Mindent beborító köntösét.

 

Immár szokjuk a hunyorgást,

Fénynyelő, sűrűn szőtt palást

Suttogja, mit (t)egyél,

Te tétován kérsz néhány falást.

 

Éjszínű kenyér, fekete tej,

Arc diktálja, nyeld csak, nyelj!

Bevarrt ajkakkal, hogyan?

Hatalom szólj, erre felelj!

 

Feltépem, ne mondják... tessék!

Harapj, kortyolj, hogy lessék,

Így, így, nem másként,

Lényük ámulatba essék!

 

És rág, rág sok szemetlen száj

Vakságban, muszáj, nem muszáj,

Csámcsogás hallik...

De alant már szakad a szál.

 

Egy szál, két szál, millió szál,

Fényrés nyílik, menjünk, másszál,

Recsegve szétfeslő pelerin

kolduskabát, alig, alig takar már.

 

Csak jön, jön, bebúvik a szél,

Tiszta légről, napról mesél,

Beszél, orkánként üvölt,

Látóvá lettél kedv és remény!