Answer: Ezer

 

 

 

             Ezer

 

 

Mennyi kétségbeesés,

mennyi bizakodás,

mennyi érzelem,

égető szerelem,

mennyi sóvárgás

és jajkiáltás

szorult ebbe a három évbe,

míg nyugodt révbe

jutott végre,

s elhalt a morajlás.

 

Maradt a tiszta,

csodás lángolás,

ilyen távol

mégis centikre egymástól,

remegő félelemmel

átitatott, osonó Ámor...

naponta ölellek

két ráncos kezemmel,

hálában térdelek

Istenünk kövénél;

 

Fohászt rebeg szám

a feszület tövénél,

inkább kérést igazán...

nem baj, ha vénen,

csak lássam szemében

azt a tüzet,

mely azóta is éget,

s ha végleg elégek,

fejfám így üzen:

Oly szép volt vele az élet!

 

De nem, ne még,

hisz ebből a csodából

ezerszer ezer nap sem elég!

Bár a test számol,

nincs, mi megingatna...

lélek-bárkán utazó mámort

időtlen szél ringatja,

árbocán madár ül, kettő,

együtt reppennek majd,

ha szól az égi keringő.