Answer: Ismét, megint

 

              Ismét, megint

 

 

Immár százszor megírtam minden estét,

holdat bámulok, nézem sárga testét,

vágyakkal felmeszelt íves udvarát,

amint az, mint szülőanyját fonja át.

 

Szeretlek, vénség, ez bíz már így marad,

te és hódolód sem lett fiatalabb,       

kortalan régi dal csupán szép álom,

szemedben találom meg ifjúságom.

 

Én vagyok holdanyó, emlékszel-e rám?

Kölyökként lestelek odafenn a fán,

vitt a csúcsra szertelen bohóságom.

 

Ma egy öreg, éji bolond szól neked,

alig hét arasznyiról a föld felett...

Istenem, de ülnék ismét az ágon.