Answer: Júniusi koraest

 

 

                     Júniusi koraest

 

 

Csendesülő alkonypírtól tüzet fog sok égő pipacs,

veres ragyogásuk vértengerben játszó hullám,

kell nekem e látvány, szívom is, mint linzer szivacs,

olyan ez lelkemnek, akár meddővé lett vulkán,

mikor szíve odalenn a mélyben dobbanásra riad.

 

Kakukk köszön kedvesen, kosárkötő szílfán,

lebukó nap fele izzását az erdőszélnek adta,

amott rókamama, kölykeihez igyekszik nyilván,

odafenn már csak egy hosszú, árvult felhővatta,

pisla csillagok fényt csiholnak kinyújtott karján.

 

Lélegzik a nyárest, bogárzizgő szuszogással,

szürkébe font mező mellkasa jár fel s alá,

száz fátyolka játszik fogócskát egymással,

míg a lassan lehömpölyögő sötét, hegy oldalán

telíti a tájat estben nyíló, koromszín virággal.

 

Oly hamar jött, ugye, nem távozik gyorsan

ez a besurranó, csókot adó életérzés?

Mert én ilyenkor békélek magamban a sorssal,

ha lányos június kínálja szép szemérmét,

úgy érzem esteledvén, mindig vele voltam.