Answer: Oda, fel

 

 

        Oda, fel

 

Könnyezik a test,            

magának sír szerelmet,   

zokogva vágy rázza,       

keresi, végre találja        

azt a barna szemet,         

miben az idő                   

és tér megfeszíttetett.      

 

Kutat a képzelet,             

látja a fényeket,              

kalácslágy testet,            

milyet csak festő festhet,

szobrot, márványosat...  

cararrai és vakít,              

nem talmi másolat.         

 

Könnyezik a lélek,

magát adja végleg

oda másik felének,

átfonja mennyei ének,

dal mellé menüettet

s így fel, tova...

immár égiek lettek.