Döme Zsuzsa: Hatvanon innen - 40. rész

 

Carpe diem

 

Hatvanon túl háromféle idő létezik.

A leghosszabb időszakot a már megélt élet foglalja magába fekete-fehér, emlékektől olykor színesedő, máskor élesedő fényképeivel. Családi élet, gyermekkori felvételek, esküvői fotók, ballagás, kirándulások képei lapulnak a már megélt élet feneketlen tarisznyájában; szerelem, barátság, anyaság, hat évtized öröme, munkája, tapasztalata nemesedik kihagyhatatlan múlttá ebben a létidőben.

A második, létező idő a jelen. A jelen fürge, törékeny és tünékeny: illan, surran, dolga sietős. A korábban vánszorgó másodpercek összezavarják a perceket, a percek szándékosan fölpörgetik az órákat, amelyeknek viharzása fenekestül fölfordítja az ember életét. A napok versenyt futnak, a hetek ádáz harcot vívnak egymással; a hónapok bolondot csinálnak az évszakokból, azok meg egyre türelmetlenebbül sürgetik az éveket. Az esztendők olyan féktelen gyorsasággal váltják egymást, hogy hősünknek „semmire sincs ideje", mert „felgyorsult az idő", amely szinte „szétfolyik a keze közül", s abból a kevéskéből, ami megmarad, sokkal, de sokkal kevesebbre futja, mint hajdanán. Hogy mi végre ez a nagy rohanás?!

A harmadik idő a jövő. A jövő titokzatos, bizakodó. Nem csüggesztő, nem aggasztó, nem borús - inkább napsütéses, reményt keltő.  Az benne a legjobb, hogy lesz - lennie kell! -, és az a legizgalmasabb, hogy nem lehet tudni, meddig tart. A jövő esetleges. A holnap is jövő, de ehhez persze meg kell érni a holnapot. A meglévő unokák felnövését. A harmadik unoka megszületését. A gyümölcsfa termőre fordulását. A majdani ötvenéves általános iskolai találkozó után a fél évszázados érettségi találkozót is.

Tengernyi addig még a teendő: sürgősen el kell olvasni, meg kell látogatni, el kell küldeni, föl kell dolgozni, meg kell keresni, elő kell készíteni, fel kell hívni, el kell rendezni, feltétlenül meg kell írni, be kell fejezni, ki kell selejtezni, meg kell fontolni, meg kell szervezni, el kell mondani...

S mindez nélküle - elképzelhetetlen, mert nélküle megállna talán még az élet is, az időről nem is beszélve.

Ilyesmin, az idő felettébb viharos múlásán morfondírozik hősünk főzés, mosás, mosogatás, vasalás, takarítás és más háztartási munka végzése közben. S mivel ezek a munkálatok ma már sokkal hosszabb ideig tartanak neki, mint régebben, a témáról való filozofálgatásának is tágabb tér jut. - Azért arra kíváncsi lennék, más is így van-e vele...

A válaszra fogadni merne. A hatvan körüliek ugyanígy hadilábon állnak az idővel, mint ő - a nők különösen.

-          Na, ez is megvan, még sincs este!

Ezzel a közhelyszerű, átsuhanó gondolattal pottyantja bele hősünk az utolsó húsgombócot a gáztűzhelyen fortyogó lébe. Marci unokája vélekedése szerint ugyanis Zsuzsi mami - aki e sorozatában enyhe nagyképűséggel „hősünk"-nek nevezi magát, holott vadast és pacalt még életében nem főzött! - a paradicsomos mártást húsgombóccal tudja a világon a legjobban elkészíteni (az íze legalábbis majdnem olyan jó, mint az oviban).

S ha elkészül az előre megrendelt kedvenc étel, akkor aztán Carpe diem! Azért is élni fog a mának! Kimegy az udvarra, és önfeledten ringatózik a kényelmes hintaágyban, hallgatja a madarak csicsergését, átadja magát a semmittevésnek - egészen addig, amíg ide nem érnek a gyerekek. S hogy addig se unatkozzon, gondolatban megtervezi a 41. részt, és befejezi a régi falusi búcsúk hangulatáról szóló gyermekversét. A könnyebb és mindenáron való elérhetőség kedvéért mindenesetre kiviszi magával hordozható „vezetékes" készülékét és mobiltelefonját egyaránt. Kicipeli a ceruzát és a radírt is, mert előző este félbehagyott egy sudokut.  Hóna alá csapja Tömörkény egyik kötetét, mert olvasni akar. Jegyzetfüzet is feltétlenül szükséges, hátha eszébe jut valami halaszthatatlanul fontos feljegyezni való, vagy egyszerűen csak összeírja a másnapi teendőket. Csak nehogy egy perce is kihasználatlan maradjon!

Nehogy már haszontalanul múlassa odakünn az udvaron ezt az amúgy is kevéske idejét! Azt aztán nem, azt igazán nem engedheti meg magának!

 

 

Előző rész...

A legelső rész